Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - II. A Rákóczi-szabadságharc időszaka (1703-1711)
Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a szatmári békéig jegyzője, Muraközi Sámuel és megbízottja, Horváth Sámuel hivatalosan igazolta, hogy a város lakosainak állatállományát, melyet tavaly a fejedelem parancsára büntetésül elkoboztak, Károlyi Sándor visszaadta, sőt ellopott és elkóborolt jószágaik felkutatását is elrendelte.186 A megegyezés hátteréről és létrejöttéről nincsenek adataink. Herbeville átvonulása a Duna-Tisza közén kiváltotta a rácok aktivitását, de Boty- tyán, aki ugyan a kömlődi harcban szerzett sebeit gyógyítva, 1705 októberében Kecskeméten feküdt, megfelelő választ adott nekik. Október 15-dikén jelentette Rákóczinak, „hogy mihent az német általköltözött az Tiszán Csongrádnál: mindjárt az magam ezerét némely szegedi katonákkal,187 mintegy tizenkét zászlóval, Martonos, Szenta, Kanizsa és Becse felé commandéroztam; az kik még mai napig is oda vannak.”188 Majd október végén ismét: míg kompjai a Dunántúlra való átkeléshez készültek, hogy a had addig is hiába ne heverjen: „másodszor is Nagyságod kegyelmes parancsolatja szerint Ráczországra küldöttem az hadamat, ki is egész péterváradi sánczig bényar- galván, feles ráczokat vágtak s egy álgyújokat is elnyertek, szarvasmarhát, juhot sokat hajtottak, egy szóval egész péterváradi sánczig az körűi s belől lévő helységeket s úgy mindennémű jószágokat porrá tették.”189 Bottyán azonban 1705. november 5-dikén átkelt a Dunán, rohammal elfoglalta Dunaföldvár erődjét, majd 11-dikén Simontomyát is. Az átkelésre kijelölt csapatok élelmezése, ellátása természetesen elsősorban a megye lakosságára, ismét főleg a három városra hárult.190 Amikor 1706 februárjában dunántúli hadjárata után visszatért Földvárhoz, hogy hidat építsen a Dunántúllal való összeköttetés biztosítására, a rácok további aktív tevékenységéről számolt be Rákóczinak: „Tovább akarom azt is Fejedelemségednek értésére adnom: mivel a Tisza-melléki ráczság, úgymint martonosi, szentai és kanizsai, gyakorta erre Kecskemét felé és itt körűlbelől lévő helységekre kicsap és az szegénységet pusztítja, ha Fejedelemségednek úgy tetszenék: méltóztatnék vagy nékem, vagy Csajághy János kapitány uramnak parancsolni, hogy valami 1000 gyaloggal és 1000 lovassal s mint két taraczkkal azon Tisza-mellyéki ráczságra mehetnénk.. ,”191 Érdekes, hogy ugyanakkor reménykedett a rácok csatlakozásában. Tájékoztatja Rákóczit, hogy elfogtak egy Bosó nevű szigetvári rác kapitányt, „ki is mellénk állván, pomázi, szentendrei, kálózi és több helységbeli ráczságnak kezességire... magam mellé vettem”, reméli, hogy többen is jönnek majd, „az mint is már Pomázrúl, Szent- Endrérűl, Kálóznál egynéhányan is gyüttek.”192 186 Érsekújvári tábor, 1706. június 4. BÁNKÚTI 1992, 213.; A nagykőrösiek büntetésének enyhítéséért maga Bottyán lépett közbe a fejedelemnél. Kecskemét, 1705. október 18. THALY IX/1883,260. 187 Ti. az az egység, amely a szegedi őrségből a kurucokhoz csatlakozott. 188 Kecskemétről. THALY IX/1883, 256. 189 Kecskemét, 1705. október 31. THALY IX/1883,263. 190 THALY 1865, 62. s köv.; THALY IX/1883, 260. s köv.; CZIRÁKY 1893. 191 Földvár, 1706. február 24. THALY IX/1883,287. Ez az Igáinál 1706. február 14-dikén elszenvedett veresége után volt. 192 Tác, 1706. február 2.; Sajnovics György egri rácokból álló kompániáját gróf Barkóczy Ferenc ezredébe osztották be. Ónod, 1707. június 2. Bercsényi levele Wass Sándor egri parancsnoknak. BÁNKÚTI 1996, 383. 51
