Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - II. A Rákóczi-szabadságharc időszaka (1703-1711)
Bánkúti Imre A kuruc vármegye tényleges hatásköre a katonai erőviszonyok következtében egyébként is csak a Váci, a Kecskeméti és a Solti járásra terjedt ki, kiesett belőle a Pilisi járás, Buda és Pest közvetlen környéke, a Ráckevei- és Tótfalusi-sziget. Felújult a vita Fejér vármegyével is néhány terület hovatartozásáról. A szomszédos megye főleg hadellátási okokkal érvelve, magának követelte a két „szigetséget” és más helységeket is, de a konföderált állam vezetői végül is Pest-Pilis-Solt megyének adtak igazat.148 A megyei apparátus működésével kapcsolatban meg kell említenünk egy alapvető problémát: a nemesség alacsony létszámát. Ezeknek egy része is csak birtokos volt, és nem lakott a megyében. Az 1707. évi dikális összeírás, illetve véglegesítés szerint Pest-Pilis-Solt megye dikáinak száma: 31 807 3/4, ebből nemesi: 2012 1/2.149 Ez az arány mutatja a nemesség alacsony számát, mert pl. Árva megye 35 600 dikájából 9568, Liptó 30 400 1/2 dikájából 8472, Ung 32 328 dikájából 6027 1/2, Borsod 30 400 dikájából 9906 a nemesi.150 Ezek a számok nemcsak a megye pusztult állapotát mutatják, még ha nem is a megye egész területére vonatkoznak, hanem a nemesség rendkívül alacsony arányát is. 1709 elején a megye paraszti dikáinak száma már csak 14 607 1/2, a nemesi 1092 1/4. Ez utóbbiak között felsorolva 111 személy, 3 egyházi intézmény, valamint a fís- kus. A birtokosok közül éppen az országos funkciót viselők nem laktak a megyében (pl. Károlyi Sándor, Forgách Simon, Vay Ádám, Kajali Pál, Bulyovszky Dániel, Darvas Ferenc, Esterházy István, Beniczky László stb.).151 Ha a nemesség száma nem is növekedett a felszabadító háború óta, magatartása azonban annál inkább megváltozott. A két évtizeddel előbbi esettel ellentétben most már a parasztpolgárok emeltek panaszt a jogaikat egyre inkább érvényesíteni törekvő nemesek ellen. A nagykőrösi „paraszt lakosok” Rákóczinak írt beadványukban így sorolják fel panaszaikat a nemesek ellen: „a nemes ország végezését allegálván s ahoz ragaszkodván, őkegyelmek magokat tőlünk avellálták, velünk semmiben concurrálni nem akarván, úgy hogy immár két ízben hajdúinkat kiállítottuk jó készülettel, két-három szegény emberre vetettének egy katonát, mi reánk is, kik immár az hajdúkat két ízben praestáltuk, hasonlóképen katonát és zsoldost vetnek, terhes és keserves executióval bennünket nyomorgatnak, mi reánk szegényekre (magokat excludálván), condescen148 Az ügyre több irat: BOROSY 1987, passim.; KOSÁRY 1965, 42-43.; THALY 1901, 143-144., 623., 637., 659., 898.; BÁNKÚTI 1996, passim. 149 A dikaszámokat helytelen volna abszolutizálni, csak összehasonlításra, az arányok érzékeltetésére alkalmasak. Egyébként Pest-Pilis-Solt megye dikaszámát 1708-ban 25 000-re mérsékelték, hasonlóan más megyékhez. TAKÁCS 1941,210. 150 N. KISS 1980,94. 151 Hatvan, 1709. február 8. A vármegye felteijesztése Bercsényinek. BÁNKÚTI 1996, 592-598.; 1710. július 7- dikén a megye 14 660 dikát mutat ki 83 helységre, de a nemesség dikái itt már nem szerepelnek. BÁNKÚTI 1996, 808-810. 42
