Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - II. A Rákóczi-szabadságharc időszaka (1703-1711)
Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a szatmári békéig köztük sokan egyben Pest-Pilis-Solt megyei birtokosok is voltak — a felkelők szinte kényszerítik a csatlakozásra.142 Az első dokumentum, amelyet a felkelés vezetői Pest-Pilis-Solt megyéhez intéztek, Rákóczinak 1703. szeptember 13-dikán a domahídi táborból kibocsátott pátense volt, amelyben a megye minden „egyházi, világi, úri, nemösi és fegyverviselő” lakosát fegyverfogásra szólítja a „nömösi szabadság” védelmében.143 Ez a kiáltvány világosanjelezte, hogy a felkelés vezetői milyen társadalmi rétegekre alapozzák a mozgalom politikáját. A megye vezetősége itt is elmenekült a felkelők elől, Budára és Pestre húzódott, azonban a kurucok ezeket a városokat nem voltak képesek körülzárni és ostrom alá venni, s a megyei apparátust átállásra kényszeríteni. Itt más módszert kellett választania Rákóczinak. A Bécsben megjelenő Wiennerisches Diarium 1704. évi 84. száma jelentette: „Május 23-i értesülés szerint Rákóczi Kecskeméten országgyűlést (!) szándékozik összehívni, ahol Pest-Pilis-Solt megye új alispánját megválasztanák. Hír szerint kevesen fognak itt összegyűlni.” Az újság 93. számában pedig június 12-diki kelettel: „Ezekben a napokban választatta meg Rákóczi Földvárnál Pest-Pilis-Solt megye alispánját.144 A császári félhivatalos újság általában, s most is jól értesült. Rákóczi utasítására Darvas Ferenc főhadbiztos április 30-dikán május 5-dikére Kecskemétre hívta össze a megye nemességét, amely május közepén első alispánná Vattay Jánost, másodalispánná Pálffy Mihály nagykőrösi, főjegyzővé Gulácsy Tamás kecskeméti, főszolgabíróvá Kalocsa István nagykőrösi nemest választotta.145 Később Darvas János, 1710 júliusától pedig néhány hónapra Osztroluczky János az alispán. A kuruc vármegye jegyzőkönyvei az 1705. november 17—1710. szeptember 1. közti időből maradtak fenn, a királyi vármegyéé az 1703—1709. november 17. közti évekről.146 Miután a megye székhelye és székháza az ellenfél kezén maradt, a kuruc megyegyűléseket különböző helyeken, néha a megye határain kívül tartották, az ellenség, majd a pestis elől bujkálva (Nagykőrös, Cegléd, Nagykáta, Zsámbok, Aszód, Verseg, Boldog, Szentlőrinckáta, Szentmártonkáta, Hatvan, Várgede, Gyöngyös, Apc, Oroszi, Jászberény, Árokszállás, Eger). A megyei apparátusnak ez a széttagoltsága és állandó helyváltoztatása sok gondot okozott, főleg a hadak tisztjei panaszkodtak, hogy nehéz megtalálni a vármegyei tisztviselőket, amiatt akadozik a hadellátás.147 Ez szükségszerűen megnövelte a katonaság önkényeskedéseit. 142 HECKENAST 1980, 281. s köv.; Ráday Pál iratai I. 1955, 43. s köv. 143 HORNYIK 1866, IV. 31-32., 242-244. 144 HANSKARL 1938, 187-188. 145 HORNYIK 1866, IV. 92., 132. 146 A közgyűlési jegyzőkönyvek regesztái kiadva: BOROSY 1987; L. még a 22. sz. jegyzetet! 147 Szentmártonkáta, 1708. január 18. Sőtér Tamás Bercsényi Miklósnak. Megbízását csak most tudta átadni, „mivel extra Comitatuum laknak Viceispány Uraimék eő Kegyelmek...” BANKUTI: 1996, 447.; Gyöngyös, 1709. június 21. Darvas János alispán a fejedelemnek: „...az ellenségnek félelme miatt egy possessionatus sem lakik ezen Vármegyében, sőtt az kik tisztei vagyunk is, ki Nógrád, ki Heves Vármegyében kelletik laknunk, az egy szolgabírón kévől, az ki is Kőrös Várossában lakik.” BANKUTI 1996,704-705. 41
