Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - II. A Rákóczi-szabadságharc időszaka (1703-1711)
Bánkúti Imre hatott. Általános érvényűnek tarthatjuk Hellerpront János ezereskapitány, dunaszek- csői földbirtokos megállapítását a kuruc hadak magatartásáról: „Horvátországiul fogva pedég Erdélyig a vég-helyeket a ráczság lakja: azok pedég mindnyájan örömest meghajolnának, de mivel látják és tapasztalják, hogy a meghódolt magyar nemzetet is kínozva megölik, és parolájokat s hiteket meg nem tartják: a ráczság is, hogysem kí- noztassa magát, énkább odamegyen, ahová két szeme viszi. így nem szaporítjuk, hanem pusztítjuk az országot.. .”139 140 A fejedelem 1704. évi nyári bácskai hadjárata után is világossá vált, hogy a felkelés első évének elteltével is a császáriak megőrizték azokat a pontokat (Arad, Szeged, Pétervárad, a Maros-Tiszai határőrvidéke, Buda, Pest), amelyekből állandóan veszélyeztetni tudták az Alföldet és a Duna-Tisza közét. Azt a tényt, hogy Pest-Pilis-Solt megye úgyszólván teljes területe mindkét hadsereg hatósugarába esett, tudomásul kellett venni. S mivel a szabadságharc tulajdonképpen polgárháború is volt, mindkét fél a maga hatalmát tartotta törvényesnek, s a lakosságtól megkövetelte a hadellátást biztosító szolgáltatásokat. A jogi vitát természetesen a fegyverek döntötték el, így azokban a körzetekben, ahol mindkét hadsereg hatalma érvényesült, a lakosság terhei megduplázódtak, a kölcsönös pusztításokat nem- .. 140 is számítva. 1704 végén a kurucok még egy kísérletet tettek a Dunántúl elfoglalására. 1704. november 16-dikán kezükre került a legfontosabb nyugat-felvidéki vár, Érsekújvár, s Rákóczi már másnap parancsot küldött a solti sánc parancsnokának, Szemere Lászlónak: a Dunántúlról kiszorult csapatokat megszervezve, Földvárnál keljen át, gyűjtse össze a Dunántúlon bujkáló katonaságot, közben észak felől „innend is az Dunán akarjuk feles hadainakat által bocsáttani...” Az ezereskapitányok azonban képtelenek voltak akciójukat összehangolni, s így az kudarccal végződött.141 3. A kuruc vármegye megszervezése; „kuruc” és „labanc” megye • A nemesség A felkelők az ellenőrzésük alá került területeken politikai, hadellátási, közbiztonsági okokból arra törekedtek, hogy a nemességet, a nemesi vármegye apparátusát, ha önként nem csatlakoztak, a maguk oldalára állítsák. Ez utóbbi lezajlására tipikusnak tekinthető Nógrád megye vezetésének átállása: a Gács várába szorult nemeseket — 139 THALY 1/1873, 107. 1704. február 26. 140 Ennek klasszikus példája Kecskemét, amelynek minden szolgáltatását (élelmezés, pénz, katonák és sáncmunkások állítása stb.) teljesítenie kellett a kurucok részére, ugyanakkor Globicz szegedi parancsnok 1704 szeptemberében elfogatott két tanácstagot, mivel a város a rá kirótt 4000 forintot még nem fizette meg, s a két foglyot még külön 3000 birodalmi forintért bocsátja szabadon. BÁNKÚTI 1992, 62-63. 141 BÁNKÚTI 1969, 104-106. 40
