Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)

Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - I. A török kiűzése (1686-1702)

Bánkúti Imre

vándorolt be a megyébe.64 Ugyanebben az évben Gyömrő és Tinnye adókedvezményben részesült, mert új telepeseket kapott.65 Bag községben 1700. október 30- dikán a 45 jobbágy között 15 az újonnan települt. Hévíz csak újabban kezd benépesülni.66 Solymár új telepesei is két évig mentesek az ingyenmunka alól.67 Tápió- szentmárton új telepesei is 1700-ban kapnak két évre mentességet a fuvarozás és be- kvártélyozás alól.68 Szentendre az újonnan telepített szőlők után kap 1701-ben hatévi mentességet.69

Némileg másként alakult a rácok betelepedése a megyébe. Szentendrén nemcsak létszámbeli, hanem alapvető etnikai változást is hozott a rácok 1690—1691-es betelepedése. Későbbi emlékezéseik szerint 700 hajóval, ingóságaikat és állatállományukat is magukkal hozva érkeztek. 1696-ban itt 1454 rác családfő nevét írták össze. Később a lakosság más helységekbe is szétszóródott, utánpótlása megszűnt, illetve az 1699- diki karlócai béke után részben visszatért hazájába.70 A Ráckevei-sziget körzetét, Buda elővárosát (Tabán) és Pestet is jelentős rác lakosság szállta meg. A közhiedelemmel ellentétben ezek a rácok zömükben parasztok, kézművesek, kereskedők voltak. A katonáskodók a déli határőrvidéken és a Tabánban laktak.71

Tervszerű telepítésről még csak elvétve beszélhetünk: a Zichyek Zsámbékra magyar katonáskodókat, Óbudára és Budakeszire 1698-ban németeket telepítettek. A szlovák telepesek érkezése (pl. Pilisszántóra) spontán módon történt.72

A vármegye adózási okokból igyekezett a földesurakat telepítésekre serkenteni. 1702 elején a közgyűlés határozatot hozott: „A jövőben a földesurakat azzal kell rábírni a helységek benépesítésére s a vármegye adóalapjának növelésére, hogy az ilyen helyek után nem kell contributiót fizetniök.”73

Az ipar gyarapodását a céhek számának növekedése mutatta, melyeknek központja Buda, Pest és Szentendre volt, ahol általában etnikailag vegyes céhek (német, magyar, délszláv), vagy fiókcéhek alakultak,74 a három városban magyarok alkottak céheket.75 Lényegében a paraszti lakosság mindennapi igényeit kielégítő iparágakról van szó, s ezek a mesterek a céhek megalakulása előtt is működtek, de most a királyi Magyarországhoz csatolva, át kellett venniök annak gyakorlatát, vagyis céhekbe

64 BOROSY 1985, 181.

65 BOROSY 1985, 191.; KISS 1977, 58. s köv.

66 HORVÁTH 1983, 76-77.; HORVÁTH 1982/1, 109. s köv.

67 BOROSY 1986, 101.

68 BOROSY 1986, 117., 119.

69 BOROSY 1986, 154.

70 KOSÁRY 1965, 32-33.; HORVÁTH 1983, 12-14.; GÁL 1988, passim.; KATONA GY. 1996, 23. s köv.

71 NAGY 1959, 57-99.; FENYVESI 1989/1, 141-150.

72 Az óbudai uradalom történetére: GÁL 1988, 60. s köv. Mintaszerű feldolgozás.; FENYVESI 1989/1, 141-150.

73 BOROSY 1986, 179. Nyilván csak bizonyos átmenetei ideig.

74 GÁL 1988; FENYVESI 1989/1, 141-150.

75 IVÁNYOSI-SZABÓ 1994, 152. s köv.; HORVÁTH 1943.

26