Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - I. A török kiűzése (1686-1702)
Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a szatmári békéig kárt, vagy tűzvészt szenvedtek, vagy űj telepeseik voltak, hadiadójukból valamit elengedett, persze a megye összterhein ez nem változtatott.43 Pest-Pilis-Solt megye lakosságának tehát igen súlyos terheket kellett elviselnie, a nagy létszámú katonaságot, amelynek zöme külföldi volt, ellátnia, zaklatását, erőszakoskodásait eltűrnie. A kérdés az, hogy mindez elkerülhető lett-e volna, vagy pedig olyan nemzeti sérelem volt, amelyet a Habsburg-kormányzat tudatosan zúdított az ország lakosságára? Azt a döntő fordulatot, amely az országot kiragadta a fejlődésre képtelen oszmán birodalom uralma alól, csak egy olyan szövetségi rendszer tudta megtenni, amely modem, jól kiképzett és felszerelt hadseregekkel rendelkezett, mint a Szent Szövetség. Ezeknek a hadseregeknek a létrehozása, majd folyamatosan ellátása fegyverzettel, lőszerrel, ruházattal stb., a kiállító országok lakosságát terhelte. Olyan katonai erőt, amely a török hatalommal a siker reményében szállhatott volna szembe, Magyarország nem volt képes létrehozni. Csak a Habsburg-kormányzat volt abban a helyzetben, hogy egy ilyen méretű katonai akciót katonailag, diplomáciailag megszervezzen, az utánpótlást biztosítsa. Ami pedig a Magyarországra zúduló terheket, a lakosság szenvedéseit illeti: ezek a kor háborúinak szükségszerű, elkerülhetetlen velejárói voltak.44 Pest-Pilis-Solt megye lakossága is ezen megmásíthatatlan szo- rongattatások közepette, anyagiakban a nyomorszintig kihasználva érte meg a karlócai békét 1699-ben. 5. A nemesség A hódolt Pest-Pilis-Solt megyében élő nemesség számáról mindmáig nincs pontos adatunk. A visszakerülés utáni összeírások sem adnak reális számokat. 1696-ban 73, 1701-ben 72, 1703-ban 79 nemesi háztartást írnak össze.45 Az adatok semmiképpen sem teljesek, annyi azonban kiderül belőlük, hogy a nemesek zöme, mintegy kétharmada a három városban, főként Nagykőrösön lakott.46 A hódoltságban az armálisnak saját polgártársaikkal szemben a nemesek jóformán semmi hasznát nem látták,47 a városok vezetésében betöltött funkcióik vagyoni helyzetükön, nem a nemesi címerlevélen alapult.48 A fordulat után, különösen a nemesi vánnegye apparátusának visszaté43 Erre több adat: BOROSY 1985ésBOROSY 1986, passim.; GALGÓCZY 1876,1. 68. 44 NAGY 1984, 325-326. 45 KOSÁRY 1965. III. sz. táblázat. Ezeket parasztnemeseknek nevezi, jelezve, hogy vagyoni helyzetüket, műveltségüket tekintve a jómódú parasztpolgárok szintjén éltek.; Szekfü Gyula szerint a visszafoglalás után Pest- Pilis-Solt megyében 473 nemesi család élt. SZEKFŰ 1935, 325-326.; RÁCZ 1988. Felsorolja a vonatkozó irodalmat is. 46 MAJLÁT 1943, 212. sköv. 47 SZAKALY 1984. Az armális a királyi Magyarországgal való kereskedésben, főleg marha és bor kivitelénél harmincadmentességet biztosított. 48 RÁCZ 1988, 35. sköv. 21
