Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - I. A török kiűzése (1686-1702)
Bánkúti Imre résével a helyzet megváltozni látszott. Nyilván ez a magyarázata annak, hogy ismét megindult a nemeslevelek szerzésének folyamata. Visszaintegrálódva ugyanis a mereven rendi, az újra megszilárdult jobbágyviszonyokon alapuló társadalmi struktúrába, kilátása nyílt a nemességet szerzőnek arra, hogy otthon is érvényesíteni tudja nemesi előjogait.49 Pest-Pilis-Solt megye közgyűlésein 1686—1703 közt közel 50 armálist hirdettek ki (zömében újonnan szerzettet, de régebbit is, illetve más megyéből áttelepülőkét), s ez több mint 200 személyt jelentett, családtagokkal, testvérekkel együtt.50 Persze a visszatelepülő megyei apparátusnak nemcsak egyszerűen nemesekre, hanem hivatalképes (ími-olvasni tudó, a latin nyelvet legalább ezen a szinten bíró s bizonyos jogi ismeretekkel is rendelkező) személyekre volt szüksége. Ezért tölt be Pest- Pilis-Solt megye apparátusában éveken át fontos tisztségeket a Nógrád megyei Me- nyői Tolvay Ferenc katona, gimnáziumi tanár, tankönyvíró.51 A császári hadsereg hadbiztosai, a kamarai tisztviselők, nagy részük német lévén, legföljebb latin nyelven érintkeztek a megyei apparátus embereivel. Maga Tolvay Ferenc írja 1689-ben erről a problémáról: „Mivel minden szegény helyeken nincsen elegendő deák ember, az ki meg tudná fordítani és magyarázni Annonae Praefectus Urunk eő kegyelme deákul írt currensét, annak okáért akarnák röviden summáját magyar nyelvünkön kinek-kinek tudtára adni.”52 A nemesség a királyi Magyarországgal való egyesülés révén előjogait helyben is érvényesíteni igyekezik, amit néhány konfliktus jelez. A Nagykőrösön 1688. augusztus 30-dikán tartott generális közgyűlésen a helyi nemesség panaszt emelt: szeretnének régi szabadságaik szerint élni, de „a városi közrend nemessi szabadságunkat lába alá taposta, minket meg nem becsült..., vert, taglott, mocskolt, nemessi szabadságunkba (salvo honore sit dictum) beleszart fülönk hallatára”. A vármegye pártfogását kérik, mert ha a jövőben parasztbíró, tizedes, polgár hadnagy telkükre belép, „akinn mi esik, magának tulaj donícsa”. Nemesi szabadságaikról és tiltakozásukról hiteles tanúsítványt kértek.53 A konfliktusok később, a Rákóczi-szabadságharc alatt is fel- felbukkannak, hogy végül a 18. században a „cívis” korszak után a „nemesi” korszak következzék.54 De jelentkeztek a megyén kívül lakó nemesek is, akik közül többen is jelentős birtokokkal rendelkeztek, néhány nagybirtokos is: gróf Koháry István, egyéb részbirtokok mellett Kecskemét 9/16-odának tulajdonosa, gróf Esterházy István, gróf Forgách Simonné, a kalocsai érsek, a Keglevichek; birtokos nemesek: a Vay-család, a Ráda- yak stb. Nekik persze nem nemesi, hanem földbirtokosi jogaik érvényesítése volt a 49 M AJLÁT-MÁRK US 1943. 50 BOROSY 1985 és 1986, passim. 51 PRAZNOVSZKY 1984. 52 HORNYIK 1862, III. 407-408. Idézi PRAZNOVSZKY 1984, 120. 53 MAJLÁT 1943, 211. s köv.; BOROSY 1985, 67-68., 188-189. A konfliktusok előzményeire éppen Kecskemétről és Nagykőrösről: RÁCZ 1988, 36-37. 54 MAJLÁT 1943, 214. s köv.; MAJLÁT-MÁRKUS 1943. 22
