Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - I. A török kiűzése (1686-1702)
Bánkúti Imre arany 1692-ben.36 Tiser őrnagynak 1694-ben ugyanazért 200 forint.37 1 693-ban Donat Heissler tábornoknak (ekkor ő volt a generális főhadbiztos) 24 tehén és egy bika.38 1696-ban gróf Unfeldnek, a Rabutin-ezred colonellusának 300 forint discretio.39 A megye közgyűlése 1703. augusztus 25-dikén a dikasztérium, vagyis a subdelegata commissio urainak, „hogy a megyéhez hajlandóságuk legyen”, ajándékot ad: Csemők elnökhelyettesnek 20 mérő abrakot és 6 szekér szénát, Mecséri Ádám titkárnak ugyanennyit, Teleszi provinciális perceptomak 16 mérő abrakot és 4 szekér szénát, Prunner Györgynek 20 mérő abrakot. Mecséri Ádámnak 1703 novemberében Jószolgálatai fejében” még külön 40 imperiálist utalnak ki.40 A sort a végtelenségig folytathatnánk. A nádor-főispán is többször kapott „tiszteletdíjat”, sőt egy ízben még a királynak is küldtek 200 forintot ajándékként! (Az ajándékokat természetesen a parasztságra vetették ki.) Megindult a központi hivatalok tisztviselőinek birtokszerzése is a megyében, amihez a megyei apparátus is asszisztált, jogi segítséget és kölcsönöket nyújtott.41 A hadbiztosokkal való kapcsolatnak nem is a terhek kivetésénél volt jelentősége, hanem a természetbeniek elszámolásánál. A katonaságnak — legalábbis elvben —, minden fogyasztásról, pénzátvételről elismervényt kellett adnia. A katonaság által okozott károkat, ha bizonyítani tudták, a hadiadó összegéből le kellett vonni, de hogy mit tartottak bizonyítottnak, az nagy mértékben éppen a komisszáriusokon múlott. Az is tőlük függött, hogy a fogyasztott természetbenieket milyen áron számolják el. Állandó panasz, hogy a hadbiztosság a gabonát, abrakot, állatokat a piaci árnál alacsonyabban számította be. Hiába tiltotta királyi rendelet az ingyenes beszállásolásokat, fuvarokat és mindenféle önkényes követeléseket,42 ezeket sohasem sikerült megszüntetni, s a károk jelentős részét sohasem térítették meg a lakosságnak. A megye annyit ért el, hogy a terheket a helységek közt teherbíró képességük szerint oszthatta el, amelyeknek, ha nagy 36 BOROSY 1985, 119. 37 BOROSY 1985, 142. 38 GALGÓCZY 1876,1. 71. 39 GALGÓCZY 1876,1. 71. 40 BOROSY 1987,46., 63. 41 Donat Heissler tábornok pl. 1695-ben gróf Esterházy Sándor fiától, Istvántól, és két lányától, gróf Forgách Simonnétól és Pinnyey Jánosnétól megvette Ráckeve mezővárost, Szigetszentmiklós, Makád, Becse, Tököl falvakat, Háros, Csepel, Szentmihály, Csepgyalom, Lórév, Majosháza, Szentmárton és Szőlős pusztákat 24 565 forint 32 dénárért. BOROSY 1985, 156. A vételben közreműködött Sőtér Ferenc alispán is, aki 1703. évi végrendeletében erről így ir: „Istenben kimúlt méltóságos generális Heisler uram őnagysága is ígírt volt 1000 forintot, mikor az Ráckevi Szigetet szerzettem őnagyságának, de 100 aranynál többet nem adott meg...” A tábornok ugyanis már 1696-ban elesett a török elleni háborúban, ha a hátralévő összeget örökösei önként megadják, jó, ha nem, „maradgyon abban az nagy kegyelmes úrnak tekintetiért, mert nékem nagy kegyelmes uram volt.” Ezen kívül Sőtér Pesthidegkút pusztát nádori adományként felkérte Kurz kamarai adminisztrátor részére, „akkor az donatio és egyéb expeditiok taxájára attam magam saját pénzemet 50 tallért...” A budai fegyvertár hadnagya 100 aranyat ígért neki Détony puszta felkéréséért és abba való beiktatásáért. BÁNKÚTI 1996,86.; KOSÁRY 1965,32-33. 42 BOROSY 1985,98-99. 20
