Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - II. Pest vármegye tanügyi viszonyai Tóth József tanfelügyelő működése idején (1877-1905)
Zábori László egy-egy tanító ellen azért indult vizsgálat, mert eredménytelenül tanított. A pilisbo- rosjenői katolikus iskolában a tanfelügyelő személyes látogatása során azt tapasztalta, hogy az egyik tanítónak nincs oklevele. Ráadásul tanítványai semmit sem tudtak, „de nem is tudhattak, mert a tanítónak a tanítás helyes módszeréről fogalma sincs”. A tan- felügyelő az illetékes püspökhöz fordult egy új, okleveles tanító alkalmazása érdekében.299 A századforduló táján egyébként megszaporodtak a tanítók elleni fegyelmi vizsgálatok, amelyek nem egy esetben akár egy évig is elhúzódtak. Ezért 1903 elején a minisztérium felszólította a közigazgatási bizottságokat, hogy harminc nap alatt zárják le az effajta ügyeket, ha pedig ez nem sikerülne, tegyenek jelentést a vizsgálat elhúzódásának okáról.300 Különösen rossz volt a helyzet az állami elemi iskolákban, de a községi tulajdonú tanintézetekben is szaporodtak a tanítók által elkövetett fegyelmi vétségek. A minisztérium felhívta a tanfelügyelőket, hogy az állami és községi iskolák tanítóival szemben a legkisebb mulasztás, fegyelemsértés esetén a legszigorúbban és lehetőleg gyorsan járjanak el. A fegyelmi tárgyaláson a tanfelügyelőnek, vagy a helyettesének személyesen kellett megjelennie, s amennyiben egy-egy ügy két hónapnál tovább elhúzódott, arról a miniszternek jelentést kellett tenni.301 Végezetül pedig érdemes említést tenni egy reformkezdeményezésről. A javaslat- tevő Mády Lajos, az Újpesti Állami Elemi Iskola igazgatója volt. Az 1885/86-os tanévben az iskolába járó 2255 gyerek közül nem kevesebb, mint 556 elbukott az évzáró vizsgán. Ez nagyon sok volt, úgyhogy a közigazgatási bizottság érdeklődését is felkeltette az eset. Rossz körülményekre hivatkozni nemigen lehetett, az állam ugyanis igen nagyvonalúan támogatta az iskolát. (Abban a tanévben, amelynek végén a sok bukás történt, az állam 25 764 forinttal segélyezte az iskolát, miközben annak teljes évi költségvetése 34 403 forint volt.) A tanfelügyelő személyesen igyekezett a rossz tanulmányi eredmények okait kikutatni. Annyi kiderült, hogy az iskolába sok nem magyar anyanyelvű gyermek járt, s jórészt ők buktak meg, egyszerűen azért, mert nem tudtak jól magyarul.302 Az igazgató aztán az iskola 1885/86-os Értesítőjében szélesebb összefüggésbe helyezte a tanintézmény bajait. Iskolájában a tankötelesek 50%- a nem végzi el hat év alatt a négy osztályt. Ennek oka pedig a sok betegség, valamint az, hogy az iskolába lépő gyerekeknek alig a fele bírja megfelelő szinten a magyar nyelvet. Sajnos a szülők sem serkentik tanulásra a gyermekeiket, mert az ő szellemi szintjük is igen alacsony. Az igazgató szerint nagy baj, hogy akik nem jutnak el az 5. és 6. osztályokba —az iskolaköteles gyermekeknek legalább a fele —, azok történelmet, alkotmánytant, természetrajzot soha életükben nem tanulnak, hiszen ezeket a tárgyakat csak a felsőbb két elemi osztályban tanítják. Javasolta ezért a tanrend megváltoztatását úgy, hogy ezeket a nagyon fontos tárgyakat az alsóbb osztályokban is 299 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolai ügyek, 6. doboz. 6941/1903. sz. 1903. december 10. 300 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolai ügyek, 1. doboz. 59 027/1902. sz. miniszteri rendelet 1903. január 6. 301 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolai ügyek, 6. doboz. 1315/1904. sz. 1904. február 29. és a közig. biz. 1315. sz. végzése 1904. április 11-én. 302 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népoktatási ügyek, 4. doboz. 1595/18S6. sz. 1886. augusztus 12. 202
