Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - I. A török kiűzése (1686-1702)
Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a szatmári békéig fennmaradó 7643 forinthoz a vármegye ragaszkodott, s noha közben is többször panaszt tett Rensingh tevékenysége ellen, de utólag úgy beszéltek róla, mint aki az alispán és adószedő tevékenységét is végezte, sőt 1688-ban 3 marhát adtak neki tiszteletdíjként. Hogy a visszakövetelt pénzt özvegyétől megkapták-e, nem derül ki, mert az ügyben még 1697-ben is instanciázott a megye a felsőbb hatóságoknál.30 Hatáskörének korlátozása ellen a megye többféleképpen igyekezett védekezni és rajta változtatni. Mindenekelőtt állandóan panasziratokat, beadványokat, kéréseket küldözgettek azoknak a személyeknek és hivataloknak, akiknek és amelyeknek hatalma volt az ügyekben: a nádor-főispánhoz, a generális főkomisszáriushoz (aki rendszerint egy császári tábornok volt), a kamarához, a kancelláriához, Kollonich Lipóthoz, a Haditanácshoz, Savoyai Eugén herceghez, de magához a királyhoz is.31 Ennél hathatósabb eredményt vártak a személyes küldöttektől, megbízottaktól, követektől, akik szinte állandóan járták a császári főváros hivatalait és megkeresték befolyásos személyeit: hol az alispán, a jegyző, vagy valamelyik egyházi személy (a jezsuita rend pesti főnöke, a pálosok priorja, a váci vikárius stb.) Ezek persze elég költséges utak voltak: a küldötteknek útiköltség, napidíj és tiszteletdíj járt (s az utazás a rossz közbiztonsági viszonyok miatt elég veszélyes is volt). 1690-ben a nádorhoz és más előkelőkhöz Horváth Bemátot, a pálosok pesti rendházának superiorját küldik. Útipénze 100 birodalmi tallér.32 Amikor 1695-ben gróf Zichy Istvánnak, az óbudai uradalom birtokosának a ius armorum megváltása ügyében ellentéte támadt a Budai Kamarai Adminisztrációval, a megye megkérte, menjen fel Bécsbe a királyhoz, s ott a megye panaszait is adja elő. Erre a célra 100 aranyat (mintegy 500 forint) utalnak ki neki.33 A másik módszer: az abszolutizmus hivatalai, valamint a hadsereg embereivel való valamiféle együttműködés, megnyerésük, ajándékokkal (discretio) megvesztegetésük, birtokszerzésük elősegítése. A közgyűlési jegyzőkönyvekben és perceptori elszámolásokban se szeri, se száma a különböző személyeknek természetben vagy készpénzben kifizetett, gyakran jelentős értékű „discretiók”-nak. Az alispánnak megválasztott Werlein János István, aki közben osztrák bárói rangot kapott és Gödöllő földesura lett, 1692-ben meghalt, de még fiának, János Jakabnak is kiutalnak 150 forintot apja hű szolgálataiért, és gödöllői jobbágyainak 100 forintnyi adójából 50 forintot elengednek.34 Schweidler Jakab budai főkomisszáriusnak 1693-ban 100 birodalmi tallért, 1694-ben ismét ugyanannyit szavaznak meg,35 s ez majdnem minden évben megismétlődik. Treferten báró ezredesnek, mert katonáit jó fegyelemben tartotta, 100 30 Rensinghre: KOSÁRY 1965,28.; BOROSY:1985, 66., 72., 94., 114., 218-219.; BÁLINTNÉ 1989,119. 31 Számtalan ilyen levél: BOROSY 1985 és 1986, passim. 32 BOROSY 1985,95-96. 33 BOROSY 1985, 167. Majd útja után 1696-ban még 50 aranyat kapott. 34 BOROSY 1985, 88., 117., 123.; HORVÁTH 1987. 35 BOROSY 1985,131., 148. 19
