Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - II. Pest vármegye tanügyi viszonyai Tóth József tanfelügyelő működése idején (1877-1905)
Zábori László szeljék ki, az épületeket, ha szükséges, tatarozzák, s mindenütt alapos takarítást vé- gezzenek. Az ilyen jellegű munkák jó részét azonban továbbra is a gyermekekkel végeztették, ami ellen a közigazgatási bizottság tiltakozott, ám eredménytelenül. 1904 augusztusában a testület rendeletben szólította fel a hatóságokat, jelentsék, melyik iskolában végeztetik a takarítást a gyerekekkel. Kiderült, a legtöbb helyen bizony még mindig a tanulók tartják tisztán az iskolát. Az iskolafenntartók ezt a gyakorlatot az anyagiak hiányával indokolták.237 238 1 905 novemberében a közigazgatási bizottság ismételten kimondta: gyerekeket takarítási munkára nem alkalmazhatnak, egyúttal pedig a testület minden iskolafenntartót kötelezett arra, hogy az irányításuk alatt álló intézményekben iskolaszolgát fogadjanak fel.239 Pénz, pénz, pénz..., ami nem csak a háborúzáshoz, de az iskolafenntartáshoz is szükséges. A tárgyalt korszakban a szülőknek iskolába járó gyermekeik után tandíjat kellett fizetniük. Sok helyütt vita tárgya volt azonban, hogy ki szedje be ezeket az összegeket? Kiskunhalas város katolikus iskolaszéke 1882 szeptemberében például úgy rendelkezett, hogy a tanítók minden gyerek után 25 krajcárt szedjenek be havonta. Az iskola tanítói azonban tiltakoztak, mivel korábban pénzzel egyáltalán nem kellett foglalkozniuk. S bizony a nép gyűlöli az adószedőket, így aztán előbb-utóbb a tanítókat is megutálja majd. Az 1868-as népiskolai törvény pedig egyébként sem kötelezi a tanítókat a tandíjak beszedésére — állították a kiskunhalasi római katolikus iskola tanítói a bizottsághoz írott levelükben.240 Az állami iskolák számára kiadott miniszteri utasítás szerint azonban a tandíjat és a beíratási díjat a tanítók voltak kötelesek behajtani. A közigazgatási bizottság erre hivatkozva elutasította a kiskunhalasi katolikus tanítók kérvényét.241 Megesett, hogy egy-egy község a tandíj elengedését vagy legalábbis mérséklését kérte a közigazgatási bizottságtól. Nagykovácsi községi lányiskolájában például az előírt 2 forint helyett csak 1 forint tandíjat szedtek, a szegényebb gyerekek 50 krajcárt fizettek, a legszegényebbek számára pedig ingyenes volt az iskola. Ám még ezeket az összegeket sem tudták soha teljes egészében beszedni, így a község arra kérte a bizottságot, hogy a községi iskolába járó minden egyes gyerek felmentessék a tandíj fizetése alól. A testület azonban a kérést elutasította.242 Ennek ellenére ez érthető, hiszen az iskolák fenntartásához pénzre volt szükség. Kiskunhalas város képviselő-testülete viszont 1890-ben eltörölte a községi iskolába járó gyerekeknek a tandíját, s vállalta a kieső összegek pótlását. A testület megítélése 237 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népoktatási ügyek, 16. doboz. 2734/98. sz. 1898. augusztus 11. és 2874/1899. sz. 1899. augusztus 10. 238 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolai ügyek, 10. doboz. 3129/1904. sz. 1904. augusztus 11. 239 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolai ügyek, 10. doboz. 4347/1905. sz. 1905. november 18. 240 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népiskolai ügyek, 2. doboz. 2802/1882. sz. A kiskunhalasi katolikus iskola kérvénye a közig. biz.-hoz. 241 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népoktatási ügyek, 2. doboz. 1804/1882. sz. 1882. október 12. 242 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népoktatási ügyek. 3. doboz. 2182/1887. sz. 1887. október 13. A 101 tanköteles gyermek közül 40 teljesen tandíjmentes volt, 50-en fizettek egy-egy forintot, 10-en pedig 50-50 krajcárt. A szóban forgó iskola állami kézben volt, úgyhogy arra a községnek semmit nem kellett áldoznia. Mindezek alapján a közig. biz. nem tartotta indokoltnak a tandíj elengedését. 192
