Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - II. Pest vármegye tanügyi viszonyai Tóth József tanfelügyelő működése idején (1877-1905)
Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868—1944 között a könyvtár fejlesztésére kellett fordítani.194 Persze kizárólag a beiratkozási díjakból a könyvtárak fejlesztését megoldani nem lehetett, annál is kevésbé, mivel a szegény gyerekek nem voltak képesek megfizetni még ezt a csekély összeget sem. A Pest megyei közigazgatási bizottság ezért a megyei számvevőséghez fordult, kérve, hogy mondják meg, vajon a községek egyenes adójának hány százalékát lehetne az iskolai könyvtárak fejlesztésére fordítani? A számvevőség azonban erre a kérdésre nem tudott feleletet adni. A községek ugyanis — törvényhatósági jóváhagyás mellett — maguk állapították meg kiadásaikat, s az ezek fedezéséhez szükséges adót. Olyan törvény pedig nincs — mutatott rá a számvevő —, mely a községeket adószedésre kötelezné a könyvtárak felállítása érdekében. így tehát a közigazgatási bizottság csupán annyit tehet, hogy felszólítja az elöljáróságokat az iskolai könyvtárak létesítésének fontosságára.195 Ezek után a tanfelügyelő a közigazgatási bizottság 1878. július 11-i ülésére elkészítette indítványát, amelyben ifjúsági és népkönyvtárak felállítását javasolta a megye területén. Kiindulópontja az 1871. március 11-i miniszteri rendelet, amely a községi iskolák általában mindenütt meglévő tanítói könyvtárainak iskolai, illetve községi könyvtárrá fejlesztését írta elő. A tanulók beiratkozási díjai mellett a mulasztási bírságpénzek egyharmad részét kívánta Tóth József tanfelügyelő a könyvtárak fejlesztésére fordítani. Ám, mint láttuk, a mulasztási bírságpénzek igen csak gyéren csordogáltak a város- és községházak pénztáraiba — ezért, a számvevőség véleményét figyelmen kívül hagyva, a tanfelügyelő a megye minden városát és községét kötelezni akarta arra, hogy harminc éven keresztül állami egyenes adójuk egy százalékának ötödrészét a könyvtárak fejlesztésére irányozzák elő. Az így befolyt pénzeken pedig a „népkönyvtárak fejlesztésére alakult budapesti bizottság”, illetve a „megyei népkönyvtári bizottság” (melynek tagjait a megyei közgyűlés választja majd, és héttagú lesz) által ajánlott könyvek és folyóiratok vehetők meg. Természetesen azt a javaslat sem kívánta megtiltani, hogy magánúton is gyarapítsák a könyvtárak állományát — ám mivel így „hazafiatlan, erkölcsromboló, a polgári kötelességérzetet romboló” könyvek is a gyermekek kezébe kerülhetnek, az indítvány szerint a megyei tanfelügyelő mellett a járási főszolgabíráknak is „éber figyelemmel” kísérik a könyvtárak állományának gyarapodását. Az egyes településeken községi népkönyvtári bizottságok állíttatnak föl, amelynek a helyi lelkészek, a tanítók, a jegyző és a képviselő- testület részéről is három fő lesz a tagja. Ezek a testületek évente közlik a tanfelügyelővel, mely könyvek vásárlását tartják kívánatosnak abban az esztendőben. Ily módon elkerülhető, hogy egyazon község iskoláiban fölösleges többletpéldányok legyenek. A különböző felekezetű tanintézetek szükség esetén kikölcsönözhetik egymástól a saját bibliotékájukból hiányzó müveket. így tulajdonképpen egységes falusi népkönyvtárak jönnek majd létre, még ha ennek „részlegei” más-más iskolában vannak is. A telepü194 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népoktatási ügyek, 1. doboz. A minisztérium 1877. december 18-i utasítása a tanfelügyelőkhöz. 195 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népoktatási ügyek, 1. doboz. 536/1878.sz. 1878. április 11., ill. a számvevőség 1878. május 5-i válasza a közig. biz. átiratára. 183
