Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - I. A török kiűzése (1686-1702)
Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a szatmári békéig ler hadi komisszárius Pest-Pilis-Solt megyének írt 1692-ben.20 Időnként a Jászság egyes részeit is a megyéhez vették adózás tekintetében.21 1691-ben nádori vizsgálat alapján királyi leirat tisztázta Halas (Kiskunhalas) hovatartozását, melynél névazonosság okozott zavart. 1567-ben I. Ferdinánd a Csongrád (!) megyei Halast a Paksy-családnak adományozta, de ez nem volt azonos a Solt vármegyében fekvő oppidummal. A királyi rendelet ezért a mezővárost Solt megye portái közül kiemeli és a Kunságba visszahelyezi. Ezután több ellentmondás történt, elsősorban a Paksy-család részéről, de maga a megye is írt a nádornak, hogy Halas mezőváros emberemlékezet óta viselte a megye terheit, s ezért elvenni és a Jászkun kerülethez csatolni nem lehet.22 Mindezek a gondok áthúzódtak a Rákóczi-szabadságharc éveire, megoldásuk azonban 1711 utánra maradt. 4. A központi királyi hivatalok és a nemesi vármegye viszonya: ellentétek és együttm űködés Az abszolutisztikus központi hivatalok és a nemesi vármegye apparátusa közti viszony meglehetősen ellentmondásos volt. A tényleges hatalom a hadsereg, a hadi komisszariátus és a kamarai adminisztráció kezében volt, de igénybe kellett venniük s igénybe is vették a vármegyei apparátust, főleg olyan ügyekben, melyekben a helyi viszonyok ismerete nélkülözhetetlen volt, ugyanakkor bele is avatkoztak hatáskörébe, emiatt a megyei közgyűléseken állandó a panasz. 1688-ban pl. Deák Pál helyettes szolgabíró panasza Kecskemétről: a budai tisztviselők (a fő- és alprovizor és profosz) a vármegye által elítélt gonosztevőket még 2— 4-szeres bírsággal sújtják. Később Ráday Gáspár alispán jelenti, hogy a budai kom- mendáns, komisszárius, inspector, provizor és profosz a bűnözőktől bírságot szednek, bitang jószágokat eladnak.23 1690-ben a gabona- és bortizedet Herdegen János Lénárd budai kamarai provizor az inspectió pénztárába gyűjtötte, ami ellen a vármegye és Dvomikovics Mihály váci püspök együtt tiltakozik.24 Általában e hivatalok mindennemű pénzforrásra igyekeztek rátenni a kezüket. A legtöbb vitát és problémát természetesen a hadiadó, a hadsereg ellátása és ezerféle jogos és jogtalan igénye okozta. A komisszariátus általában csak a megyére kivetett összeget, a termények és egyéb szolgáltatások mértékét (pl. a szekerek, vagy hely20 BOROSY 1985, 115. 21 Pl. 1698-ban és 1701-ben a katonaság beszállásolása ügyében a megye intézkedik. BOROSY 1986, 59-60., 165-166. stb. 22 GALGÓCZY 1876,1. 69-70.; BOROSY 1985, 103-104.; HORVÁTH 1990; HORVÁTH 1982/2. 23 BOROSY 1985, 64., 71-72. stb. Hasonló esetek minden évből idézhetők. 24 BOROSY 1985, 91.; KOSÁRY 1965,28. 17
