Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - II. Pest vármegye tanügyi viszonyai Tóth József tanfelügyelő működése idején (1877-1905)
Zábori László ményeket. Néhány évvel később a bizottság olyan határozatot hozott, melynek értelmében minden községnek a saját erejéből, illetve más úton beszerezhető összegek felhasználásával gondoskodnia kellett a legszegényebb gyermekek felruházásáról.129 A szigorú fellépés az iskolalátogatások ügyében természetesen nem maradt hatástalan — de gondok azért még jócskán maradtak. Törvényekkel, rendeletekkel nem is lehetett minden felmerülő kérdésre megoldást találni. Egy Cseh Zsigmond nevű páhi lakos például nem volt hajlandó leánygyermekét iskolába járatni. Ezért a községi elöljáróság egyre nagyobb és nagyobb összegű pénzbírsággal sújtotta. Ámde semmi sem segített, így végül a megyei árvaszék felhatalmazta a községi elöljáróságot, hogy rendeljen ki gyámot a gyermek mellé. Csakhogy a gyámságot senki sem volt hajlandó elvállalni, nem utolsó sorban azért, mert mindenki félt a dühös és konok apától, aki a főszolgabíró ismételt felszólítására sem volt hajlandó gyermekét iskolába küldeni. A közigazgatási bizottság a miniszterhez fordult, kérve őt, mondja meg, mi is a teendő ilyen esetben?130 Elszomorító volt az Örkényi iskolahelyzet is a század elején. Itt az 1903/04-es tanévben összesen 467 gyerek iratkozott be a helyi állami népiskolába. Ám az összeírások alkalmával 50—60 főt eleve nem is vettek föl a névjegyzékbe, s az összeírtak közül is 180—200 gyermek a község egyik iskolájába sem iratkozott be. Az állami iskolában pedig a beiratkozott tanulók egyharmada az iskola felé sem nézett. Vagyis a tanköteleseknek jó, ha a fele vett részt a közoktatásban. A községi elöljáróság megismételt felhívásaira a szülők a fülük botját sem mozdították. Az állami népiskola igazgatója szerint ezeknek a sanyarú állapotoknak az oka az, hogy „ősszel kell a gyerek a munkánál”, akit ezért az iskolába sokan be sem íratnak, vagy ha mégis, akkor nem engedik bejárni őt. „Télen vagy beteg a gyermek vagy nincs ruhája, tehát iskolába nem jöhet, míg tavasszal ismét szükség van a gyermekre a munkánál” — így az igazgató. A közigazgatási bizottság tűrhetetlennek nevezte az Örkényi iskolai állapotokat, s azonnali intézkedésekre szólította fel az Alsódabasi járás főszolgabírá- ját.131 Maga a tanfelügyelő a sok iskolai mulasztás okaként a „tanyai állapotokat” jelölte meg, „melyek mellett a rendszeres iskolába járást télen az időjárás, nyáron a mezei gazdálkodás akadályozza”. Márpedig ezen a helyzeten „a legnagyobb szigorral sem lehet eléggé javítani” — hangoztatta Tóth József tanfelügyelő 1904 őszén egy a minisztériumnak szóló jelentésében.132 1904/05-ben 164 544 tanköteles gyermek volt Pest vármegyében, akik közül 131 419 ténylegesen be is iratkozott valamely népiskolába. Vagyis a tankötelesek 79,8%-a papíron iskolapadban ült, ami némi előrehaladást jelent az 1876-os 76,4%-hoz képest.133 Ugyanakkor, mint láttuk, voltak gyerekek, akik már az iskolai összeírásból is kimaradtak valamiképp. Azoknak a tanulóknak a 129 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népiskolai ügyek, 16. doboz. 2734/1898 sz., 1898. augusztus 11. 130 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolai ügyek, 5. doboz. 1983/1903. sz., 1903. május 14. 131 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolai ügyek, 6. doboz. 5242/1903. sz., 1903. október 8. 132 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolai ügyek, 6. doboz. 1954/1904. sz., 1904. október 13. Korábban a minisztérium kifogásolta, hogy Pest megyében az 1902/3-as tanévben 73 419 igazolatlan mulasztás fordult elő. A minisztérium 32 339. sz. alatti utasítása a közig, biz.-hoz 1904. április 29-én. 133 BOROVSZKY II. 206. 168
