Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)

Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - II. Pest vármegye tanügyi viszonyai Tóth József tanfelügyelő működése idején (1877-1905)

Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868—1944 között

számáról pedig, akik beiratkoztak ugyan, de rendszeresen igazolatlanul mulasztottak, nem készült pontos statisztika. (S a dolog természetéből adódóan nem is készülhetett, hisz egy-egy sokat hiányzó gyerek idővel meg is javulhatott, illetve rendszeresen bejáró gyerekek is el-elmaradozhattak, főleg a nagyobb mezei munkák idején. Ráadásul egy-egy szigorúbb községi elöljáró, iskolatanács, netán tanító ideig-óráig több nebulót tudott az iskolába becsalogatni, vagy ha kellett, bekényszeríteni.)

Mint láttuk, az iskolai hiányzások egyik döntő oka az volt, hogy a gyerekeknek otthon vagy esetleg másutt, dolgozniuk kellett. Ha az otthoni, a földeken végzett munkába besegítettek, ezt még csak-csak elfogadta a tanügyi vezetés. Ha azonban gyermekeket felelőtlen emberek gyárakban dolgoztattak, afölött már nem lehetett szemet hunyni. 1883 júliusában a tanfelügyelő tudomására jutott, hogy az Újpest környéki textilgyárakban 6—12 éves gyerekeket alkalmaznak. A közigazgatási bizottság a gyárigazgatókat figyelmeztette: csakis olyan gyermekeket foglalkoztathatnak, akik iskolai kötelezettségeiknek eleget tettek, vagyis a hat osztályt elvégezték. 134 Az újpesti ügy ily módon szerencsésen rendeződött, ám a megyében másutt is egyre gyakrabban fordult elő, hogy tanköteles gyermekeket különböző cégek, illetve magánszemélyek munkára fogtak. Akadtak olyan szülők is, akik inkább kifizették a gyermekük hiányzásáért kirótt bírságpénzt, s még így is megérte nekik, mert a gyerek jóval több pénzt hozott haza a munkából. Két heti mulasztásért például 50 krajcárt kellett büntetésképp fizetni, ámde ezen idő alatt a dolgozó tanuló jóval több mint két forintot is megkereshetett. A tanfelügyelő javaslatára a közigazgatási bizottság szigorúan megtiltotta a tanköteles korú gyermekek alkalmazását, mi több, napi 50 krajcár büntetést helyezett kilátásba e rendelkezést megszegő munkaadók ellen. Az a szülő pedig, amelyik dolgozni küldte gyermekét, ugyanilyen büntetésre számíthatott, amelyet a tanévet lezáró év végi vizsga előtt, egy összegben kellett kifizetnie. Ha pedig a szülő fizetni nem tudna, gyermeke karhatalommal vezetendő az iskolába — mondja ki a közigazgatási bizottság határozata. Ellenszegülés esetén a tanfelügyelőhöz jelentés teendő, aki a főszolgabírók útján azonnal intézkedni fog ilyen esetekben, „annyival is inkább, mert az a körülmény, hogy valaki szegény, nem adhat szabadalmat a szülőnek arra, hogy gyermekét lélekben, testben elsatnyítsa, s oktalan állatként engedje felnőni” — áll a közigazgatási bizottság határozatában.135 Általában egyébként a gyermeküket dolgozni küldő szülőkön a bírságpénzt nem sikerült behajtani. Úgyhogy ezekben az esetekben is a munkaadóktól próbálták e pénzeket beszedni.136

Megesett az is, hogy maguk a tanítók fogták munkára a gyermekeket, és saját otthonuk vagy épp az iskola épületének, udvarának takarítását bízták rájuk. Számos esetben kellett fegyelmi ügyet indítani a tanulókat dolgoztató tanítók ellen. 1891 tavaszán a közigazgatási bizottság határozatban mondta ki: a tanítók neveltjeiket cseléd134 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népoktatási ügyek, 2. doboz. 1662/1883. sz. 1883. július 12.

135 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népiskolai ügyek, 8. doboz. 2434/1892. sz. 1892. október 13.

136 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népoktatási ügyek, 14. doboz. 2323/1897. sz. 1897. augusztus 12.

169