Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - II. Pest vármegye tanügyi viszonyai Tóth József tanfelügyelő működése idején (1877-1905)
Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868—1944 között köteles volt évente legalább egyszer ezeket a nyilvántartó könyveket megvizsgálni, s természetesen a tanfelügyelő is bármikor beletekinthetett azokba.126 Az 1899-ben szervezett kecskeméti tankerületi kirendeltség vezetője, Granma Döme 1902 márciusában a közigazgatási bizottság elé terjesztette az iskolaügy fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseit. Elgondolásai jórészt megegyeznek a minisztériumi utasításban foglaltakkal; azonban ő részletesen foglalkozott azzal a kérdéssel is, pontosan mely esetekben lehet a hiányzásokat igazoltnak tekinteni. Nos, szerinte, ha valamely családtagot otthon a gyereknek ápolni kell, családi ünnep, házasság vagy haláleset alkalmával, illetve télen a teljes, hatóságilag igazolt ruhátlanság esetén a gyermek iskolai mulasztása igazoltnak tekinthető. No és természetesen betegség esetén, amit azonban orvosnak kell igazolni. Granma Döme véleménye szerint továbbá „rendkívül szorgos munkaidőben” az iskolaszék a tíz évnél idősebb tanköteles gyermekeket meghatározott időre (8—14 napra) felmentheti az iskolába járás kötelezettsége alól. Ezek a javaslatok nem számítottak újdonságnak, mert a megye tanügyi hatóságai általában korábban is a Granma Döme által körvonalazott elképzelések szellemében jártak el. A kecskeméti tanfelügyelői kirendeltség vezetője szerint az igazolatlanul mulasztó tanulók szüleit, ha az első megintés után sem küldik gyerekeiket iskolába, a második figyelmeztetés alkalmával 1 korona pénzbírsággal kell sújtani. Ha pedig a gyerek továbbra sem jár iskolába, az újabb és újabb megintésekkel együtt a befizetendő bírságpénz kétszeresére növekszik. Ha pedig a szülőt semmiképp sem lehetne rávenni gyermeke iskoláztatására, úgy ott gyám kirendelését javasolja. A bírságpénzek behajtásáért pedig a községet kívánta anyagilag felelőssé tenni: amennyiben az elöljáróság a pénzek behajtását elmulasztaná, úgy a községen hajtsa azt be a tanfelügyelő megkeresésére a főszolgabíró. A befolyt bírságpénzek Granma Döme elképzelései szerint a szegény gyermekek tankönyvellátására fordítandók. A kecskeméti tanfelügyelői kirendeltség vezetőjének javaslatait a közigazgatási bizottság elfogadta, és egész Pest megye területén az általa körvonalazott elképzelésekkel összhangban álló intézkedéseket kért az alsóbb hatóságoktól.127 A megye tanügyi hatóságai pontosan tisztában voltak azzal, hogy sok szülő szegénysége miatt nem tudja gyermekét iskolába járatni. A közigazgatási bizottság számos alkalommal kinyilvánította: felháborító, ha sok gyerek szegénysége, ruhátlansága miatt nem jut el az iskolába, vagy azért, mert cselédként dolgozik valahol, netán otthon van munkaerejére szükség. Ezek a szegény gyerekek aztán „nevelés nélkül, iskolázatlanul nőnek fel, aminek következménye aztán a testet, lelket megmételyező val- lástalanság, tudatlanság és az erkölcsi érzület eltompulása”. Ezért a bizottság már 1892-ben felkérte az iskolaszékeket, írják össze a ruhátlanság, szegénység miatt iskolába járni nem tudó gyermekek szüleit, s hozzanak létre olyan pénzügyi alapokat, amelyek őket segítik.128 Ez a rendelkezés azonban nem váltotta be a hozzá fűzött re126 Uo. 127 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népoktatási ügyek, 24. doboz. 3797/1902. sz., 1902, október 9. 128 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népoktatási ügyek, 8. doboz. 3033/1892. sz., 1892. december 9. 167
