Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - II. Pest vármegye tanügyi viszonyai Tóth József tanfelügyelő működése idején (1877-1905)
Zábori László küldése miatt.123 Ám 1998 márciusában ismét figyelmeztetni kellett a járási főszolgabírókat és a városok polgármestereit, hogy a mulasztási ívek időben történő beküldésére szorítsák rá a helyi hatóságokat.124 A 90-es évektől kezdve a közigazgatási bizottság minden tanév elején határozatilag tudatta a helyi hatóságokkal az iskolaügyet érintő legfontosabb tudnivalókat. így minden év elején megismétlődött a hiányzások elleni szigorú fellépésre ösztökélő felhívás. 1902 novemberében pedig egy minisztériumi rendelet látott napvilágot, amely országosan egységesíteni kívánta a tankötelezettség ellenőrzésének módozatait. A miniszteri utasítás Pest megye vonatkozásában sok újdonságot nem hozott, lényegében a korábbi gyakorlatot szentesítette, s csupán kisebb változásokra került sor. Vagyis, miután az összeírások megtörténtek, a községi elöljáróság az összeírási íveket az iskolaszékeknek megküldötte. Ezeket azután az iskolai felvételi naplókkal összevetették, s az iskolába be nem iratkozott gyermekek neveit megjelölték. Az így kiegészített összeírási íveket azután a községi elöljáróhoz visszaküldték. A község vezetői az iskolába be nem iratkozott gyermekek szüleit a községházára beidézték, s a népiskolai törvény 4.§-a alapján megintették. Továbbá kötelezték őket arra, hogy gyermekeiket záros határidőn belül (3—8 nap alatt) valamelyik tanintézetbe adják be. Amennyiben ezt is elmulasztották volna, következett a pénzbírság. A községi elöljáróság alapos indokok alapján és orvosi bizonyítvány bemutatása mellett felmentést adhatott az iskolába járás alól. Ám hogy mely indokok szolgálhattak a felmentés alapjául, arra nézve a közigazgatási bizottság korábbi határozatai, illetve a tanfelügyelő állásfoglalásai voltak az irányadók. Iparos és kereskedő tanoncok esetében csakis a tanfelügyelő adhatott felmentést az iskolalátogatás alól.125 Ami pedig a beiratkozott, ámde az iskolába nem járó gyermekeket illeti, az utasítás a velük kapcsolatos eljárás vonatkozásában is csak apróbb változásokat hozott a Pest megyében korábban kialakult gyakorlathoz képest. A mulasztási kimutatásokat minden hónap 1-jén és 15-én az iskola, illetve óvoda vezetője megküldte az iskolaszéknek, illetve az óvodai felügyelő bizottságnak. E testületek a jegyzékeket megvizsgálták, majd a mulasztó gyerekek szüleit beidézték s felszólították őket a népiskolai (és óvodai) törvényből származó kötelezettségeik teljesítésére. A mulasztási kimutatásokat annak kézhez vétele után legkésőbb hét nappal meg kellett küldeni a községi elöljáróság számára, amely azután a népiskolai (és óvodai) törvényben előírt pénzbírságot a szülőkre kirótta. Ha a megbírságolt a pénzt azonnal ki nem fizette, az elöljáróság azt az 1883. évi XLIV. törvénycikk rendelkezései szerint behajtatta. A befolyt bírságpénzeket az illető iskolaszékek, óvodai felügyelő bizottságok részére utalta át a község. Az elöljáróságok iskolamulasztási nyilvántartó könyvet vezettek, amelybe mindenfajta, a tárggyal kapcsolatos intézkedésüket bejegyezték. A járási főszolgabíró 123 PMLIV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népoktatási ügyek, 14. doboz. 158/1897. sz., 1897. január 14. 124 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népoktatási ügyek, 14. doboz. 1101/1899. sz., 1898. március 10-i ülés. 125 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népoktatási ügyek, 24. doboz. 5738/1902. sz., 1903. január 8. Utasítás az óvó- és tankötelesek összeírása, a tankötelezettség ellenőrzése és az óvó- és tankötelesekről vezetendő statisztikai kimutatások tárgyában, 1902. november 25. 166
