Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - II. Pest vármegye tanügyi viszonyai Tóth József tanfelügyelő működése idején (1877-1905)
Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868—1944 között e hatalmas területen alig megoldható feladatnak tűnt az összeírási munkálatokat végző tanítók számára. Akik ráadásul sok esetben gyalogosan voltak kénytelenek közlekedni, mert a napidíjukból nemigen fogadhattak kocsit. így hát más megoldás nem kínálkozott, minthogy a város igen sok tanítót munkába állított, ami viszont természetesen pénzbe került. Kiskunfélegyháza polgármestere azt javasolta a közigazgatási bizottságnak, hogy az iskolakötelesek összeírását az adóösszeírásokkal együtt végezzék el. így ugyanis költségeket lehetne megtakarítani, s ez a város szorult pénzügyi helyzetében szükséges is. Az ötlet azonban nem bizonyult megvalósíthatónak.87 88 Egyébként a tanítók ingyen dolgoztak, s csupán napidíjaikat fedezte a község. Ha fedezte egyáltalán. 1901-ben a minisztérium az összeírásban részt vevő tanítók számára 2 és 5 korona közötti napidíjat állapított meg. Több tanító azonban a tanfelügyelőhöz volt kénytelen fordulni, mert még ezt az összeget sem kapta meg. A közigazgatási bizottság végül úgy határozott, hogy napi 3 korona illeti meg azokat a tanítókat, akik saját községük területén végzik az összeírást. Akik pedig távolabbi településeken is dolgoztak, 4 korona 50 fdlér napidíjra tarthattak igényt, sőt előfogat is megillette őket. A tanítókat más országos jelentőségű munkálatokba is bevonták: jórészt ők végezték az adatgyűjtést a népszámlálások során, valamint az országgyűlési választói jog újraszabályozása kapcsán szükségessé váló összeírások is a közreműködésükkel készültek el.89 A községi elöljáróságoknak nem csupán a tankötelesek összeírásáról kellett gondoskodniuk. Feladatuk volt még a tanítói állásváltozások bejelentése is. A tanítói nyugdíjak kifizetése miatt lett volna fontos ezen a téren a naprakész nyilvántartás. Amikor ugyanis egy-egy tanító otthagyta állomáshelyét, nyugdíj járulékát át kellett irányítani az illetékes királyi adóhivatalhoz. Ámde az iskolaszékek sok esetben elmulasztották egy-egy tanító távozását bejelenteni, aminek következtében azután a nyugdíjjárulék befizetése körül zavarok keletkeztek. De a megye tanügyi vezetése is szerette volna, ha pontosan tudja, hány tanító dolgozik is a megyében. 1881-ben miniszteri rendelet tette kötelezővé az iskolaszékek számára a tanítók esetleges eltávozásának bejelentését. Kötelességüket azonban elmulasztották, így e feladat 1883-tól már az elöljáróságokra hárult.90 A probléma azonban sokáig nem oldódott meg, mert az elöljáróságok egy része érthetetlen nemtörődömséggel kezelte ezt a kérdést. A köz- igazgatási bizottság számos alkalommal utasította a községek és városok vezetőit, hogy a tanítói állomásokon beállott változásokat feltétlenül jelentsék. A legszigorúbb 87 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolai ügyek, 1. doboz. Kiskunfélegyháza polgármesterének levele a közig, biz.-hoz 1903. január 22-én, 540/1903. sz. alatt. A közig. biz. 451/1903. sz. alatt iktatta a kérdéses ügyet. A város lakossága ekkor 32 860 fő volt, s közülük 15 252 élt a kb. 70 000 kát. hold területen elszórtan fekvő tanyákon. A 2782 óvóköteles gyerekből a tanyákon 1433 élt, míg az 1734 ismétlőköteles diákból 967 lakott a pusztán. 88 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolai iratok, 1. doboz. 2484/1903. sz. a közig. biz. 1903. július 9-i ülésén. 89 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolai ügyek, 6. doboz. A miniszter 1136. elnöki sz. rendelete 1904. február 27-én. Ebben arról rendelkezik, hogy az országgyűlési választói jog újraszabályozása kapcsán szükségessé váló adatgyűjtési munkálatokba a tanítókat is bevonják. 90 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népiskolai ügyek, 2. doboz. 325/1883. sz. közig. biz. határozat, 1883. február 8. 157
