Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - II. Pest vármegye tanügyi viszonyai Tóth József tanfelügyelő működése idején (1877-1905)
Zábori László felhívások, utasítások, rendeletek tömkelegének talán csak a századforduló környékén lett némi eredménye.91 S miután a tankötelesek összeírásai megtörténtek, a gyermekeknek iskolába kellett menniük. Ámde sokan nem mentek, s akadtak olyan szülök is, akiket semmiféle hatósági szigor sem tudott arra kényszeríteni, hogy csemetéiket az iskolába elküldjék. Különösen nagy volt a mulasztások száma a megye déli, tanyasi vidékein. Pedig a megye tanügyi hatóságai mindent megtettek a gyermekek iskolába „kényszerítése” érdekében. Ez volt az a kérdés, amivel a tanfelügyelő és a közigazgatási bizottság is a legtöbbet foglalkozott. Hiszen világos volt: épülhetnek gyönyörű és tágas iskolák, taníthatnak azokban a legkiválóbb tanárok, mindez semmit sem ér, ha a tanulóifjúság az oktatási intézményekből el-elmaradozik. 1877-ben a 65 958 mindennapi tanköteles közül 54 771 iratkozott be valamely népiskolába, míg a 25 697 ismétlőiskolába járni köteles gyermek közül csak 13 913 volt ténylegesen beíratva. (Ezenkívül 341-en jártak polgári vagy felső népiskolába, 337-en magániskolába és 699-en középiskolába.) Vagyis a tankötelesek 76,4%-a iratkozott be a népiskolákba.92 Mint látjuk, az ismétlőiskolásoknak alig valamivel több, mint a fele látogatta az iskolát, vagyis ez az iskolatípus nem nevezhető éppen sikeresnek. Nem szabad továbbá elfelejteni, hogy a beiratkozott gyerekek között is igen magas volt a mulasztók száma. Két külön, bár kétségkívül összefüggő problémáról van tehát szó. Egyfelől a 70-es években a tankötelesek közel 25%-át a szülők be sem íratták az iskolába; másfelől a beíratottak sem mindig jelentek meg ott. A tanfelügyelő a közigazgatási bizottság 1877. október 13-i ülésén igen erélyes intézkedéseket kért a testülettől az iskolai mulasztások csökkentése érdekében. A bizottság leszögezte: súlyos büntetésre számíthatnak azok, akik tanköteles gyermekeiket iskolába nem íratják be.93 Riasztójelzések érkeztek a megyei tanügy irányítóihoz. A nagykátai esperesi kerület papi gyűlése a főispánhoz írt levelében azt írta, hogy „a nagykátai esperesi kerületben általán, de kivált Tápiószentmártonban és Gombán, a szó szoros értelmében üresek az iskolák.” S mint kifejtették, a végrehajtó közegek nem akarják megbüntetni a szülőket, akik aztán persze semmibe veszik a fenyegetőzéseket. A papi gyűlés kérte a közigazgatási bizottságot, hogy tegyen hathatós intézkedéseket a mulasztások korlátozása érdekében.94 95 Tápióság község 1878. május végi összegzése szerint a helyi római katolikus iskolában a 152 mindennapi tanköteles gyerek közül 102 tanuló mulasztott igazolatlanul e hóban, míg a 72 ismétlőiskolás gyerek egyike sem jelent meg a tanórákon.93 A bizottság 1878 áprilisában figyelmez91 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népoktatási ügyek, 2., 3. doboz. A 106/1883., 514/1884., 2894/1885., 2607/1886., 511/1889., 697/1886., 802/1894. sz. közig. biz. határozatok foglalkoznak a kérdéssel. 92 BOROVSZKY 11. 204. Lásd az I. fejezet 50. sz. jegyzetét. Ez utóbbiból kiderül, hogy az iskolatanács működése idején az iskolalátogatási arány majd 25%-kal javult, ami óriási eredmény! 93 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népiskolai ügyek, 1. doboz. 1445/1877. sz., 1877. október 13. 94 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népiskolai ügyek, 1. doboz. A nagykátai esperesi kerület papi gyűlésének levele a főispánhoz 1877. október 23. 95 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népoktatási ügyek, 1. doboz. Kimutatás Tápióság község római katolikus iskolájának állapotáról 1878. május 31. 158
