Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - II. Pest vármegye tanügyi viszonyai Tóth József tanfelügyelő működése idején (1877-1905)
Zábori László pénznek nagy része, egészen pontosan 44 468 forint a 80-as évek elején, a főváros közelében fölállított állami iskolák fönntartására fordíttatott. A tanítók száma ebben a tanévben 912, átlagfizetésük évi 402 forint volt, a segédtanítóké pedig 316 forint.74 75 A számok az iskolaügy jelentős előrehaladását mutatják, főként, ami az új iskolák fölállítását illeti. Az iskoláztatási arányokon azonban nem sikerült jelentősen javítani. A felekezeti, valamint a községi is állami iskolák közötti súrlódásokra ebben a korszakban kevés példa akad. Ami Szánkon 1876-ban történt, igazából nem volt jellemző. Két évvel korábban ugyanis a helyi református iskola a község tulajdonába ment át. Ám az ennek „fennállása ellen izgató és folyamatosan békétlenkedő néhány református örökös zaklatása és a népek folyamatos izgatása miatt” az elöljáróság kénytelen volt az iskolát újból a református egyház kezébe adni. S hogy a falu katolikusai se békétlenkedjenek, egy római katolikus iskola megalapítása is elhatároztatott.73 Általában azonban a megye tanügyi vezetése kínosan ügyelt a felekezeti béke megőrzésére, s a vallásellenes érzések felkorbácsolásától is óvakodott. A tanfelügyelő 1885 elején büszkén jelentette a közigazgatási bizottságnak, hogy az eltelt kilenc év alatt létesített 25 állami iskola felállítása „mindenütt a hitfelekezetekre való teljes méltánylattal vitetett keresztül”. Pest vármegye volt ugyanis a legelső az ország törvényhatóságai közül, ahol állami költségen rendszeres hitoktatói állomás szerveztetett (Újpesten). Ezen túl pedig az állami iskolai hitoktatók részére a miniszter évi tiszteletdíjat állapított meg. Igaz, kezdetben a hitfelekezetek némi idegenkedéssel fogadták az állami iskolák létrejöttét. Sőt akadt hitoktató, aki nem volt hajlandó állami iskolában hit- és erkölcstanra oktatni a gyerekeket. Ám a gyanakvás idővel megszűnt, s a 80-as évtized közepére a megye iskoláiban a törvénynek megfelelően folyt a hittanerkölcstan oktatása, s nem akadt egyetlen, akár állami iskola sem, ahol az isteni tisztelet „nem a legnagyobb buzgósággal” végeztetett volna.76 2. Az iskolai élet hétköznapjai A nehézségek az összeírással kezdődtek. Az érvényben lévő rendelkezések szerint a községek elöljáróságai voltak kötelesek az iskolai szorgalmi idő kezdete előtt leg74 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népiskolai ügyek, 2. doboz. Kimutatás a tankerület 1883/84. évi állapotairól. 1885. január 8. A tantermek száma 891 (1875/76-ban 693). 453 iskola saját épületben működött, 50 pedig bérlemény volt. 618 tanító lakást kapott, 151-nek pedig lakbért fizettek. Akadt viszont 143 olyan tanító is, aki se lakást, se lakbért nem kapott. A faiskolák száma 291, 183 helyen az iskola mellett kert is volt. 81 helyen tornatermet is kialakítottak, (1875/76-ban még csak 42 helyen), s 185 iskolában könyvtár is működött. Az iskolába ténylegesen járók közül: 52 018 volt a római katolikus, 18 a görög katolikus, 585 az ortodox, 23 401 a református, 8710 az evangélikus, 3 az unitárius, 3772 a zsidó. Magyar volt 67 790, német 14 025, román 7, tót 5938, szerb 402, horvát 310, rutén 35. 75 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népoktatási ügyek. A felekezeti iskolák ügyei, 28. doboz. A szanki iskolaszéki elnök és a jegyző levele a tanfelügyelőnek 1876. november 12. 76 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. népiskolai ügyek, 2. doboz. Kimutatás a tankerület 1883/84. évi állapotairól. 1885. január 8. 154
