Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - I. Tanügyi állapotok Pest megyében a tankerületi iskolatanács működése idején
Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868—1944 között hogy a tanügynek szégyenére szolgál”. Az iskoláztatás hanyag, vagyis a gyerekek elelmaradoznak, ám büntetés még soha nem fordult elő. Tápióbicskén 1873-ban egy tanteremre és egy tanítóra 200-nál is több gyerek esett. A helyi iskolai hatóságok azonban nem tettek semmit, csupán várták egy 1837 óta tartó tagosítási per lefolyását, amely siker esetén 400 hold földdel gyarapította volna a község , illetve az iskola földterületét. Ám nem csupán bajok és gondok voltak. Nem egy esetben a tanfelügyelő azt tapasztalta személyes látogatásai során, hogy az iskolai ügyek rendben vannak. Esetenként dicsérettel sem fukarkodott. Tasson például a községi iskolaszék elnöke, Földváry József jelentős tevékenységet fejtett ki az új iskolaépületek fölállítása terén. Szadán gróf Pejacsevich János iskolaszéki elnöknek fejezi ki köszönetét az iskolatanács. A gróf sokat fáradozott a helyi iskolaügy érdekében, és jelentős összeggel járult hozzá az iskolaépület felújításához is. Tápiószentmártonban Blaskovics Emest föld- birtokos a római katolikus iskolának egy malmot ajándékozott, mely évente 500—600 forintnyi jövedelmet hozott. Tápiósápon a helybeli plébános parókiás földjéből 10 holdat engedett át a helybeli tanítónak, aki azt haszonélvezeti joggal használta. A gyömrői községi iskolaszék gróf Teleki Sándor elnöklete alatt minden lehetőt elkövetett az iskolai jövedelmek gyarapítására, amelynek következtében az iskolának nem kellett államsegélyért folyamodnia. Mendén az alig 600 lelket számláló római katolikus hitközség 1873 folyamán csekély segélyt igénybe véve egy 4000 forint értékű iskolaépületet építtetett egy háromszobás tanítói lakással. Péteriben az evangélikus hitközség szintén 1873-ban egy nagy urasági épületet vásárolt, amit iskolává épített át. Ugyanitt a községi bíró és a jegyző nagy buzgalmat fejtett ki az iskolalátogatások ellenőrzése terén. Dicsérettel illette a tanfelügyelő a kecskeméti polgári leányiskolát, amelynek 1875 őszén megnyílt két osztályába mindjárt 50 növendék jelentkezett. Az intézmény oktató-nevelő munkája is igen magas színvonalúnak ítéltetett.94 Az iskolatanács működését mindvégig beárnyékolta, hogy a testület hatásköre nem terjedt ki a felekezeti iskolák ellenőrzésére. Az 1868-as népiskolai törvény 124. paragrafusának rendelkezése szerint ugyanis a felekezeti iskolák felett a „tanfelügyelő közbejöttével gyakoroltatik a főfelügyelet”.95 Márpedig, különösen kezdetben, a községi iskolák száma igencsak elenyésző volt. A községi iskolák tanítóválasztási jegyzőkönyveinek, valamint a tanítói díj leveleknek a megerősítésén kívül a testületnek alig van teendője —jelentette ki Lipthay Béla tanácstag az iskolatanács 1870. június 8-i ülésén. Ezért aztán egy háromtagú bizottságot alakítottak (elnöke Lipthay Béla, tagjai Kiss Miklós és Beniczky Ödön, utóbbi a későbbi Pest megyei főispán), amelynek a novemberi ülésre kellett elkészítenie jelentését az iskolatanács jogkörének kiterjesztéséről.96 A jelentés mindenekelőtt leszögezi, hogy súlyos hiba volt a tanácsok kizárása a felekezeti iskolák feletti felügyeletből. Annál is inkább logikátlan ez, mert hiszen az egyes felekezetek képviselői ugyanakkor tagjai a testületnek. Maga a tanfel94 PML IV. 365-a PPSK Vm. Tanker. Isk. tan. jkv., 1870-1876. Az idézett példák az 1873. március 22-i, az 1874. november 17-i és az 1876. március 22-i jegyzőkönyvekből valók. 95 CJH414. 96 PML IV. 365-a PPSK Vm. Tanker. Isk. tan. jkv., 1870-1876. Az 1870. június 8-i ülés jegyzőkönyve. 135
