Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - I. Tanügyi állapotok Pest megyében a tankerületi iskolatanács működése idején
Zábori László iskolára kötelezettek nagyobbik része ugyanis vagy elvégezte már a négy elemi osztályt, vagy legalábbis egy-két évet eltöltött az iskolapadban. Reálisabb adatokat kapunk az iskolából teljesen kimaradók arányáról, ha csupán a 6—12 éves korosztályt nézzük. Nos, körükben 20% volt a népiskolába be nem íratottak száma 1869-ben Pest megyében.40 S ez két évvel a népiskolai törvény életbe lépése után nem is olyan rossz arány. Az iskolatanács azonban nem volt elégedett, s továbbra is óriási erőfeszítéseket tett az iskolába járók számának növelése érdekében. A testület nem sokkal megalakulása után a megyei bizottmányhoz fordult, kérve a megye legfelsőbb döntéshozó szervét, hívja fel a főszolgabírák figyelmét a népiskolai törvény vonatkozó paragrafusainak szigorú betartatására.41 Arra tudniillik, hogy iskolába járni minden 6—12 éves gyermek számára kötelező! A megyei bizottmány a kérésnek eleget is tett.4" A helyzet azonban alig-alig javult. Ráadásul az iskolába beíratott gyermekek is igen sokat hiányoztak, s nem csupán a betegségek miatt. Sajnos sokszor épp a szülő nem engedte iskolába menni gyermekét: főként az őszi és tavaszi mezőgazdasági munkák során vették igénybe gyerekeik munkaerejét, vagy éppen a kisebb testvérek őrzését bízták rájuk. Voltak olyanok is, akik a tandíjat nem tudták megfizetni gyermekeik számára. (Ennek összege egy 1871 -es miniszteri rendelkezés szerint a népiskolákban 2 forint, a felső népiskolában 4 forint, a polgáriban pedig 6 forint volt. Az igazolt szegények számára azonban a népiskolai törvény tandíjmentességet biztosított.) Az iskolatanács jegyzője, Dalmady Győző úgy vélte, a szülők 3/4 része nem lesz képes ezeket az ösz- szegeket megfizetni.43 Ám az iskolatanács ülésein mégis gyakran kritizálták a helyi hatóságokat, amelyek — a tanács tagjai szerint legalábbis — nem törődtek a mulasztó gyerekek szüleinek megbüntetésével, s általában is eléggé hanyagul kezelték az iskolai ügyeket.44 Látva ezeket a súlyos gondokat, Jordán István, Pilisi járási főszolgabíró és egyúttal iskolatanács-tag, 1870. május 21-én rendeletet intézett járása községeihez. Ebben felhívta a felekezeti és a községi iskolák tanárait, hogy az iskolai mulasztók névsorát kéthetente juttassák el a községi bíró kezeihez. Aki azután egyedül vagy az iskolaszék tagjaival együtt azt áttekinteni köteles, s ha elfogadható magyarázatot valamely gyermek hiányzására nem talál, akkor annak szüleit pénzbírsággal sújtja. A bírság a községi iskolai pénztárat illeti. A főszolgabíró arra is figyelmeztette a községi elöljárókat, hogy tegyenek meg mindent a rossz állapotú iskolai épületek felújítása 40 BOROVSZKY 1910, II. 196. Egy gyerek, aki egy adott évben iskolába nem járt, korábban egy-egy évet el- tölthetett az iskolapadban, vagy esetleg a következő évben beírathatták a szülei. Végül is tehát nem lehettek túl sokan azok, akik iskolában soha meg se fordultak. Szász Károly szerint három-négy év iskoláztatás után „az éretlen szüle” azt mondja, hogy gyermeke „minek tanuljon többet, úgyis paraszti munkás lesz belőle”. SZÁSZ 1871,10. 41 PML IV. 365-a PPSK Vm. Tanker. Isk. tan. jkv., 1870-1876. Az 1870. június 8-i ülés jegyzőkönyve. 42 PML IV. 403-a, b PPSK Vm. Köz- és kisgy. jkv., 1876-1944. Az 1869. november 20-i közgyűlés jegyzőkönyve, a 4465. sz. határozat. 43 PML IV. 365-a PPSK Vm. Tanker. Isk. tan. jkv., 1870-1876. Az 1871 jún. 15-i ülés jegyzőkönyve. 44 PML IV. 365-a PPSK Vm. Tanker. Isk. tan. jkv., 1870-1876. Az 1871. június 15-i ülésen Szász Károly tan- felügyelő hangoztatta például, hogy a községi közegek hanyagok, tétlenek, nem ellenőrzik az iskolakötelesek iskolába járását, a bírságolást elmulasztják. Hasonló panaszok más üléseken is felmerülnek. 126
