Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - I. Tanügyi állapotok Pest megyében a tankerületi iskolatanács működése idején
Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868—1944 között Kezdetben az iskolatanács létezéséről az iskolaszékek, valamint a községi és városi elöljáróságok tudomást sem vettek. Népiskolák alakultak, tanítóválasztások történtek úgy, hogy mindezekről sem az iskolatanácsot, sem a tanfelügyelőt nem értesítették. A helyi iskolai és községi hatóságok a jelek szerint nemigen törődtek az 1868:XXXVIII-as népiskolai törvény rendelkezéseinek betartásával. Szász Károly tanfelügyelő ezért igyekezett személyesen tájékoztatni az iskolákat és a községi elöljárókat. Annál is inkább kénytelen volt ezt megtenni, mert tapasztalata szerint „ha csak esetleg valaki nincs a községben, aki az ügynek lendületet adjon, bizony elülni és ülni hagyják, míg a tanfelügyelő el nem jő, hogy kihúzza a sárból”. Ám a vármegye valamennyi községét végigjárni képtelenségnek tűnt. Ezért az iskolatanács felkérte „lelkesebb és buzgóbb” tagjait, hogy maguk is látogassanak meg néhány, a lakóhelyükhöz közel fekvő iskolát, s ott a helyi viszonyok felől tájékozódjanak és a törvényi előírások betartására buzdítsanak.16 Ez azután némiképp tehermentesítette a tan- felügyelőt, akinek az iskolák meglátogatása persze a továbbiakban is egyik legfontosabb teendője maradt. Mindenesetre egy-két évbe is beletelt, amíg a helyi hatóságok az iskolatanács létéről egyáltalán tudomást szereztek, és annak létét respektálni is hajlandók voltak.17 A nagy lendülettel és lelkesedéssel munkához látó Pest megyei iskolatanács erőfeszítéseit mindenekelőtt arra irányozta, hogy minél több új községi iskola jöjjön létre a vármegyében. Ezen a téren a helyzet kezdetben nem volt valami rózsás. 1870 márciusában mindössze két polgári (Cegléden és Óbudán), egy felsőbb népiskola (Nagykőrösön, kizárólag leányok számára) és öt elemi népiskola volt községi kézben a megye területén. Ám ez utóbbiak közül is három olyan iskola volt, amely korábban valamely felekezet birtokolt, s így 1870 tavaszáig csupán Újpesten és Óbudán nyílt új községi iskola.18 A felvilágosult szellemű iskolatanács természetesen helyeselte a felekezeti iskolák községivé alakítását, bár a lassú „haladás” láttán Szász Károly tanfelügyelő nem esett kétségbe. „A létezőt a nem létezőért kockára tenni nem eszélyes” — hangoztatta a magyar múlt századi liberalizmus bölcs felfogása szellemében.19 Megjegyzendő persze, hogy ahol felekezeti iskola községivé alakult át, ott leginkább az 1868- as népiskolai törvény 43. paragrafusában felvillantott államsegély megszerzésének lehetősége lebegett a helyi hatóságok szemei előtt. Ez a segély ugyanis csak a községi iskoláknak járt. Ámde, főleg kezdetben, igen gyéren csordogált, ami éppen nem sar16 PML IV. 365-a PPSK Vm. Tanker. Isk. tan. jkv., 1870-1876. Az 1870. március 14-i ülés jegyzőkönyve. Tóth József tanfelügyelő 1868 ősze és 1871 tavasza között 109 község 232 iskoláját látogatta meg. Dallos Gyula másodtanfelügyelő 1870 novembere és 1871 márciusa között 42 község 66 iskoláját tekintette meg. A tanfelügyelő panaszkodott is, hogy az iskolalátogatásokat és a hivatali teendőket együtt elvégezni képtelenség. Minderről lásd SZÁSZ 1871,18-19. 17 1870/71-től kezdődően több-kevesebb rendszerességgel az iskolaszékek felküldik az iskolatanácshoz az irányításuk alatt álló iskolák számadásait, s a törvény előírásai szerint meghívják a tanács egy tagját a tanítóválasztások vezetésére. Az iskolaalapítási, illetve államsegély iránti kérelmek is mind az iskolatanács elé terjesztettek. Lásd erre vonatkozóan PML IV. 365-a PPSK Vm. Tanker. Isk. tan. jkv., 1870-1876. 18 PML IV. 365-a PPSK Vm. Tanker. Isk. tan. jkv., 1870-1876. Az 1870. március 14-i ülés jegyzőkönyve. 121
