Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - I. Tanügyi állapotok Pest megyében a tankerületi iskolatanács működése idején
Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868—1944 között mi joga” iskoláit fenntartani, ám a „természet” végső soron mégiscsak a szülőkre ruházta a gyermeknevelés jogát. A szülők viszont a „községre, és végelemzésben az egész polgári társaságra, az államra ruházzák át a kötelességet és jogot, mindnyájuk összesített erejével teljesítendőt és gyakorlandót.” Nem tagadta ugyan az egyházak múltbeli érdemeit a közoktatás terén, ám szerinte a modem kor olyan tudományos ismereteket kíván meg a felnövekvő nemzedékektől, amelyeknek átadását az állami iskolákban hatékonyabban lehet biztosítani. Az 1868-as népiskolai törvény csak kezdet, kiindulópont, idővel ugyanis „az összes iskoláztatás és az egész közoktatásügy az állam kezeibe kerülend.” A lényeg persze, hogy jó iskolák legyenek, amihez most már minden feltétel adott, annál is inkább, mivel a népiskolai törvény igen demokratikus: iskolai ügyekben a község az első számú tényező, a vármegye csak irányadó, az állam pedig csak felügyeleti szerepet tölt be — hangoztatta a Pest Megyei Iskolatanács elnöke nagy tetszéssel fogadott bemutatkozó beszédében.7 1870 elején megszületett az Iskolatanács Ügyviteli Szabályzata is. Ennek értelmében a hivatalos beadványokat a tanfelügyelőnek kellett átvennie, amennyiben azonban valamely ügyirat a tanács hatáskörébe tartozott, akkor a testület jegyzőjéhez küldte meg. Ha pénzküldemény érkezett, azt a megyei pénztámoknál kellett letétbe helyezni. Ha valamely beadványhoz díjlevél, tanítóválasztási jegyzőkönyv, iskolaszéki számadás volt mellékelve, akkor ezeket az ügyiratokat az illetékes szakbizottság elnökéhez küldték. A bizottságok a kérdésről külön jelentést tartoztak tenni, amelyeket legkésőbb a tanácsülés napján bemutattak a jegyzőnek. Az iskolatanács iktató-, mutató-, kiadó- és irattári könyveket vezetett. Egy év után az iratokat és a hozzájuk tartozó kezelési könyveket átadták a levéltárnak. Hivatalos leveleket, jóváhagyási záradékokat, jegyzőkönyveket az iskolatanács nevében a jegyző és az elnök (vagyis a tanfelügyelő) írhatott alá. Mindezen munkálatok elvégzéséhez a szabályzat egy írnok és egy-egy díjnok felvételét tartotta szükségesnek.8 A tanács rögtön megalakulása után megválasztotta az elemi, illetve a felsőbb népiskolák ügyeivel foglalkozó albizottságot. Ezek azonban érdemleges tevékenységet nem fejtettek ki, „mert a tagok más elfoglaltság miatt nem mindig tudtak az albizottságok ülésein megjelenni”.9 Működése során az iskolatanács számos albizottságot alakított: így a központi szervező bizottságot, amely iskolák szervezésével, az iskolai költségvetések ellenőrzésével foglalkozott, valamint a központi tanügyi bizottságot, amely a tanterveket, a tanítói díjleveleket bírálta el és a tanítóválasztásokat felügyelte. Létrehoztak továbbá járási bizottságokat is, külön a pusztai, s külön a felsőbb nép-, illetve polgári iskolák ügyének előmozdítására.10 Az iskolatanácsok működése természetesen pénzbe került: a minisztérium eredetileg 80 ezer forintot kért erre a célra, ám az országgyűlés ennek az összegnek éppen a felét, azaz 40 ezer forintot szavazott meg. Mivel az országban 80 iskolatanács alakult, így egy-egy testület különböző kiadásainak fedezésére (jegyzői tiszteletdíj, ímoki év7BOROVSZKY 1910,11. 191-193. 8 PML IV. 365-b PPSK Vm. Tanker. Isk. tan. ir., 1869-1876. 2. doboz. Az Iskolatanács Ügyviteli Szabályzata. 9 PML IV. 365-a PPSK Vm. Tanker. Isk. tan. jkv., 1870-1876. Az 1874. augusztus 26-i ülés jegyzőkönyve. 10 PML IV. 365-a PPSK Vm. Tanker. Isk. tan. jkv., 1870-1876. Az 1870. december 19-i ülés jegyzőkönyve. 119
