Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - I. Tanügyi állapotok Pest megyében a tankerületi iskolatanács működése idején
Zábori László got. Az iskolatanács — a megye nagyságától függően — 14—44 főből állhatott. Tagjait öt évre választották. A testület elnöke a megyei tankerületi felügyelő volt, akit a vallás- és közoktatási miniszter nevezett ki. Üléseket negyedévente kellett tartani. A tanácsok szakbizottságokat is létrehozhattak: a törvény az elemi, illetve a felsőbb népiskolák ügyeinek intézésére hivatott bizottságok létrehozását ajánlja.4 A népiskolai törvény 130. paragrafusában rendelkezett a tankerületi iskolatanácsok teendőiről. Az iskolatanácsok feladata volt, hogy kezdeményezzék új elemi iskolák létesítését; az elemi népoktatás állapotáról negyedévente jelentést kellett készíteniük, amelyet a megyei bizottmányhoz fölterjeszteni tartoztak; jóváhagyták vagy elutasították az iskolaszékek által elkészített „tanítói díj-leveleket”, amelyek a tanítói fizetéseket rögzítették; a tanítóválasztások vezetésére a testület valamely tagját kiküldötte, a tanítóválasztásokról készült jegyzőkönyveket pedig az iskolatanács elbírálta; ellenőrizte az iskolák évi számadásait; engedélyt adhatott arra, hogy valamely tanító a törvényben meghatározott 80 gyermeknél többet taníthasson; a községi tanítók segélyezése ügyében véleményes jelentést terjeszthetett a miniszter elé; a minisztériumhoz pártolólag (vagy elutasítólag) felterjeszteni tartozott az iskolák államsegély iránti kérelmét, valamint magánosok és társulatok iskolaalapítás iránti folyamodványait. Mindezek mellett az iskolatanácsnak bírói teendői is voltak. ítélkezhetett ugyanis a községi iskolaszékek és a tanítók közötti vitás ügyekben; súlyos kihágás, fegyelem- sértés esetén a tanítót büntetésben részesíthette; szülők és tanítók közötti viták esetén pedig mint másodfokú bíróság járhatott el. Az iskolatanács bírói ítélete ellen a minisztériumhoz lehetett fellebbezni.5 Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy a tankerületi iskolatanácsok kizárólag a községi (és állami) népoktatási tanintézetek felettes hatóságai voltak. A felekezeti iskolák ügyeibe semmi beleszólásuk nem volt. Ezzel szemben az iskolatanács elnöke, a megyei tanfelügyelő az állam nevében a felekezeti népiskolák feletti felügyeleti jogokat gyakorolta. A törvénynek ebből a következetlenségéből azután, mint majd látni fogjuk, számos konfliktus származott. Pest-Pilis-Solt Vármegye Tankerületi Iskolatanácsa 1869. szeptember 2-án tartotta alakuló ülését Szász Károly miniszteri osztálytanácsos és ideiglenes megyei tanfelügyelő elnöklete alatt. A megyei bizottmány 34 tagot választott a testületbe, míg a megyei vallásfelekezetek (a római katolikus, az evangélikus és a református) egy-egy tagot delegáltak. A következő, november 17-i ülésen azután Kecskemét szabad királyi város négy képviselője is megjelent (egyikük a helyi izraelita felekezet részéről).6 A megye ideiglenes tanfelügyelőjévé kinevezett Szász Károly — aki református lelkész és egyúttal elismert író, költő is volt — az iskolatanács alakuló ülésén fejtette ki a közoktatással kapcsolatos nézeteit. Elismerte ugyan, hogy az egyházaknak „történel4 CJH I. 396-417. Az 1868. évi XXXVIII. törvénycikk. Valamint erre vonatkozóan lásd még Utasítás a tankerületi iskolatanácsok számára, kelt Budán, 1869. május 21. PML IV. 365-b PPSK Vm. Tanker. Isk. tan. ir., 1869-1876. 2. doboz. XXX. Miniszteri rendeletek. 5 Utasítás a tankerületi iskolatanácsok számára, kelt Budán, 1869. május 21. PML IV. 365-b PPSK Vm. Tanker. Isk. tan. ir., 1869-1876. 2. doboz. XXX. Miniszteri rendeletek. 6 BOROVSZKY 1910, II. 191. 118
