Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Völgyesi Orsolya: Kossuth Lajos és Pest vármegye 1845-ben
Völgyesi Orsolya zett gyűlölséget folyvást éleszti, gyermekeit abban neveli, őket tör- s útkövekkel37 fel- fegyverzi, sőt még azokat is, kiknek isten igéjét kellene hirdetniök, bunkót, s pisztolyokkal látja el, hogy a magyarhoni ragaszkodást nyilvános helyeken leküzdhessék, látni fogja az időszaki sajtót kezekben, mellyeket a NN. m. kir. helytartótanács is lází- tóknak bélyegzett, látni: hogy ölés s gyilkolás napi renden van, anélkül, hogy a tettest büntetés követné, bár ha ezt maga a tisztelt helytartótanács már sürgette is.” Az emlékirat két példányát aztán egy dorgáló királyi leirat kíséretében küldték vissza a megyének.38 Pest vármegye az 1846 januárjában megtartott közgyűlésen újabb körlevélben fordult a törvényhatóságokhoz a horvát kérdéssel kapcsolatban. A rendek leszögezték: a magyar korona iránti polgári kötelesség és az uralkodóház iránti ragaszkodás indította a megyét, hogy az uralkodót a kormány eljárására figyelmeztesse. A horvátországi fejlemények hatására Pest megye 1846 januárjában tehát ismételten kemény kritikával illette a kormányzat eddigi tevékenységét, mintegy összegezve az elmúlt időszak legvitatottabb történéseit: „Ily kormány iránt pedig mi bizalommal nem lehetünk, s ha nem is kívánjuk visszaidézni emlékét annak, hogy a múlt ország- gyűlés alatt a haladási zászlót, melyet őfelsége a kor igényeihez képest kiadott királyi előadásaiban kitűzött, maga a kormány vonta be; — ha nem is akaijuk fejtegetés alá venni az újabb ama rendszert sem, mely a törvényeken alapított főispáni hivatalokat tettleg megszüntette, s ahelyett törvényeinkben nem is ismert főispánhelyettesi hivatalt alkalmazva, azzal a nemzet bizalmát nem bírt egyénekre is ruházott fel, s ezek nehányainak többség szerzésre használt eljárásával oly tények idéztettek elő, melyeknek több hatóságban rendetlenség, viszály és vérengzés lön eredménye. Ha mindezeket nem is akamók emlékezetbe visszaidézni, ezeken kívül is elég bizonyságot bírunk bizalmatlanságunk alaposságának kimutatásául őfelségének fentebb idézett k. leiratában. Annak tartalma biztos tanúságul állt először arra, miszerint őfelsége saját kormány által balul, s a közbejött tények elferdítésével olyképpen van értesítve, mintha a hon ügyei, —- mint őfelsége azt eskü szentségével kötelezte — a törvények értelmében igazgattatnának.” Hamarosan nyilvánvalóvá vált azonban, hogy a megyék többsége — éppen a kormányzat határozott fellépésének következtében — nem osztja a központi vármegye aggodalmát, s a sérelmi politika felélesztése ilyenformán nem teremtheti meg az ellenzék egységét.39 A kormányzat ugyanis 1845 novemberében arra szólította fel a főispánokat és főispáni helytartókat: gondoskodjanak arról, hogy Pest megye körlevele ne találhas37 A „tör- s útkövekkel” kifejezés értelmét a német eredeti jól megvilágítja: „mit Dolchen und Pflastersteinen”. In: MISKOLCZY 1928, 456. 38 PML PPS Vm. Kgy. ir. 1846-1-725/730. Metternich és az államkonferencia e tárgyban készített votumát 1. MISKOLCZY 1928,458-459. 39 Utólag többen is úgy vélték, taktikai hiba volt küldöttséget meneszteni Bécsbe (1. KOSÁRY 2002, 351-352.). Wesselényi pl. a kővetkezőket írta Kossuthnak: „Épen ma van, mint tudom, gyűlésetök. Védjen s vezéreljen az ég! Valamint nem tudom: nem lett volna-e jobb küldöttséget nem küldeni: úgy nem látom, hogy ez ügyben bármi esélyes határozattal is mi szükséges és tartós jót lehessen várni.” (báró Wesselényi Miklós Kossuth Lajosnak. Zsibó, 1846. január 27. In: FERENCZI 1903, 197. 113
