Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.5. A pártolási formák egymásra épülése: Pest vármegye és a színházügy

kollégiumok padjaiból. Mindazonáltal az iskolavárosok korántsem lettek egyszersmind színházi központok: az említett megyebéli háromból csak az ország negyedik legnagyobb városa, Kecskemét játszott (1800-tól) fontosabb színháztörténeti szerepet; Vác inkább fekvésének, mintsem kedvező közönségszociológiai adottságainak köszönhette, hogy vándortársulatok viszonylagos gyakorisággal felkeresték; még az érseki város, Kalocsa fogadókészségéről a naplót vezető vándorszínész, Szuper Károly még 1845. október 23-án is azt jegyezhette fel: „Én csupán két előadást érhettem meg, a többi részvétlenség miatt elmaradt.”333 A magyar nemzeti színház gondolata már 1779-ben megfogalmazódott, egy Frendel István nevű „hungarus” (azaz magyar- országi lakos) német nyelvű, Pozsonyban megjelent röpiratában: Entwurf zu einen [!] ungarischen Nationaltheater.334 írójának szándéka szorosan összefüggött azzal, hogy a Mária Terézia által 1741-ben alapított Burgtheatert П. József 1776-ban egy dekrétummal nemzeti színházzá, Hof- und Nationaltheaterré nyilvánította. A magyar lehetőségekhez képest korán jött és ezért azokra hatást sem gyakorolt röpirat két vonatkozásban mégis megelőlegezte a reformkort: a nemzeti játékszínnek Pesten kell felépülnie, „hova a magyar nemesség törvénynapokon számosán szokott egybegyűlni” (az eredetiben: „Pest wird zur Errichtung des Theaters, wegen Zusammenfluss des inländischen Adels bey Terminszeiten, [...] der bequemste Ort seyn...”,) és az országos gyűjtést a vármegyéknek kell végezniük: „...egy év leforgása után, minden vármegye beküldené a befolyt több-kevesebb pénzeket...” („Alsdann würde jedes Comitat nach dem Verlaufe eines Jahres, die mehr oder wenig eingekommenen Gelder [...] über das Theater einsenden...”)

Amikor 1790-ben a II. József halálát követő nemzeti eufóriában a magyar nyelvű hivatásos színjátszás — a „morális-hazafias” színház jelszavával,335 azaz a felvilágosodott erkölcsnemesítés és a nemzeti nyelv kiművelésének kettős szándékával — Pest-Budán igyekezett megvetni a lábát, azonnal alkalmazkodnia kellett a német színészet kialakult szervezeti-gazdasági-közönségszervezési gyakorlatához. Az a hosszú idő, amely az első két előadástól (1790. október 25., a budai Várszínházban és október 27-én, a pesti Rondellában) a rendszeres játszás kezdetéig (1792. május 5.) eltelt, e szempontból modellértékű időszak. Az alakuló magyar színészet ügye hivatalból ugyanoda tartozott, ahová a németeké, a Helytartótanács egyik ügyosztályához (De- partamentum politiae in genere et civitatum). A felvilágosodás eszméit ismerő, a magyar anyanyelvű tisztviselők mindenkor jogszerű, sőt jóindulatú állásfoglalásai azonban nem bonthatták meg azoknak a magánjogi szerződéseknek a hálóját, amelynek alapján a két város népszórakoztatási intézményei és alkalmai működtek, ezért az intézkedések és eredmények szükségszerűen és állandóan elmaradtak a pártolók illúziókkal teli várakozásai mögött: a társulat tagjainak és a hozzájuk közelállóknak megnyilvánulásaiban már a kezdet kezdetétől útjára indult a derék vármegyék és az ellenséges Helytartótanács, kisebb mértékben a hazafias Pest és a nemzetietlen Buda város legendája, amely utóbb a német-magyar nyelvi-kulturális ellentétre alapozott, romantikusan átszínezett magyar színháztörténet vezérmotívuma lett. (Első, általunk ismert

333 SZUPER 1899,46.

334 Hasonmás kiadása: (FRENDEL] 1779.

335 SOLT 1970, 40-78.

91