Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.5. A pártolási formák egymásra épülése: Pest vármegye és a színházügy
jelentkezése a társulat 1791. évi, orvostanhallgató tagjának, Soós Mártonnak Aranka Györgyhöz intézett, 1791. október 5-i levelében.)336 Olyannyira, hogy alaptétel maradt a forráskutatásokra építő, pozitivista Bayer József és Váli Béla monográfiáiban is; a Helytartótanács szerepének történetileg helyes értékelése például 1956-ig (!) váratott magára.337 1785 és 1795 között Sebastian Tuschl kávés bérelte Pest-Buda népszórakoztatási alkalmait, ő volt — aláírása szerint — „Ludorum et Spectaculorum Theatralium Arendator.” Hogy vállalkozása garantáltan nyereséges maradjon, a játékhelyeket Pesten és Budán albérlőknek, német színigazgatóknak adta tovább; a kávémérés jogát, az 1787 és 1796 között működött Hetz-Theatert (az állatviadalok 2000 fős amfiteátrumát), az alkalmi mutatványosok engedélyeit viszont fenntartotta magának. Ez utóbbiakat a magyar színtársulatnak Pest vármegyéhez küldött, 1790. november 16-i levele így nevezte meg: „...holmi Országa vesztett nyomorult lovakkal jádzók, kötélen ugrálok, czégéres vétkeikért példás képen büntettetett gonosztévők, inkább bűnre tanító, mint attól idegenitő öntött képeknek mutogatói...”338 1790 őszén az első magyar színtársulat gr. Ráday Pál igazgatásával és Kazinczy Ferenc művészi vezetésével szerveződött. Kazinczy mihamar észlelte kudarcát: birtoka jövedelme nem volt elég a tartós pesti időzésre, a nemesi-értelmiségi ifjakból verbuválódó együttes pedig nem lehetett alkalmas egy klasszicista tragédia-program eljátszására. Ráday — a német színház nézőterén Kazinczyt tanítgató nagyapja, I. Gedeon és a Magyar Játszók Társaságát szervező apja, II. Gedeon után harmadik nemzedékként339 — a színházi bennfentes arisztokraták felületességével hagyta ott és tért vissza a társulat élére. Az első magyar színháztörténész, Endrődy János találó megfogalmazása szerint: „...távolról, és tsak mint valamelly üveg-tsőből nézé a’ Társaság’ akadékit, a’ Kormány-Rudhoz áltállá markosán nyúlni, tartván attól, ne talántán hólyagot törjön még igen gyenge tenyerére.”340 Hevenyészett intézkedései viszont társulaton kívül és belül konfliktusok sorát indították, lett légyen szó akár a német bérlete- zésbe illeszkedő első előadásokról (1790 októberében), az átmeneti Pesten kívül játszásról, az első működési szabályzatról (1791 januárjában) vagy akár az igazgató hatásköréről (1792 július-augusztusában). A kezdő színészek „köztársaságából” kiemelkedő művészeti vezetők (kétes nemességűek vagy honoráciorok, mint a pesti kántor, Kelemen László vagy a volt tanító, Sehy Ferenc) viszont óhatatlanul karrier- és klikkszempontokat érvényesítettek, akár a szervezőkészség és a többieknél magasabb iskolázottság, akár a színészi játékerő emelte ki őket; viszályaik viszont elriaszthatták a pártolókat, az amúgy is csekély közönséget. Az már az első művészi bemutatkozás (1790. október 25.) előtt nyilvánvalóvá vált, hogy az országgyűléshez fűzött remények helyben nem teljesülhetnek: a Pozsonyba áthelyezett diétára, a koronázásra igyekezvén, a követek október végén elhagyták Pest-Budát. A német színészet versenyével szemben az egyetlen esélyt, a testületi pártolás megszervezését kizárólag a Helytartótanácstól és Pest vármegyétől lehetett 336 Legutóbb: VÁNDORSZÍNÉSZET 11-12., 277-278. 337 BAYER 1887; VÁLI 1887, (mindkettő a KisfT pályázatára készült); MÁLYUSZNÉ 1956b. 338 A beadványt közölte ENDRŐDY 1792-1793,1. XXVII-XXVI11. 339 A család színháztörténeti szerepére 1. MÁLYUSZNÉ 1955. 340 ENDRŐDY 1792-1793, 1. XIV. 92
