Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.4. A Marczibányi-Alapítvny a vármegye kezelésében (1815-1845)
nél több sem erre, sem a két részalapítvány kérdéseire. Az egyetlen művet „eredményező” pályakérdések között pedig olyanok voltak, mint az eddigi magyar nyelvkönyvek kritikai elemzése (1823/24; két évről összevont kisjutalom + Ocskay Antal püspök, bizottsági tag jutalom-kiegészítésével 300 váltóforint díjért), a nyelvrokonság hatása a magyar nyelvre (1829/30; két évről összevont kisjutalom + Forgó György Pest vármegyei főorvos, bizottsági tag jutalom-kiegészítésével 300 váltóforint díjért) vagy Anonymus gesztájának forráskritikája (1827/28; két évről összevont Vitézjutalom + gr. Cziráky Antal deputációs elnök jutalom-kiegészítésével 400 váltóforint díjért) stb. 1845-ig, amíg a Marczibányi-alapítvány megyei kezelésben volt, ezek az egyediségükben össze nem vethető, elbírálhatatlan és jutalmazhatatlan pályaművek tízre szaporodtak, és szintén tíz jutalmazott értekezés várt publikálásra, közülük a legrégibb 1819-es volt.315 Nem lehet csodálni Jemey Jánost, hogy miután 1822-ben megnyerte a kun és a magyar nyelv összehasonlításáról írott tanulmányával a Vitéz-jutalmat, 1835-ben visz- szakérte „átdolgozásra” kéziratát...316 A lassú elbírálás, a jutalomkérdések olykori, kényszerű megismétlése a díjátadásokon tragikomikus eseteket eredményezett. Az még véletlennek számított, hogy Pálóczi Horváth Ádám (az 1815. évi kisjutalom nyertese a magyar nyelv dialektusairól írott értekezésével), nem sokkal az 1820. évi ünnepség előtt elhunyván, a jutalomösszeget már nem vehette át; azt özvegyének küldték el. 1834-ben viszont, amikor 11 év szünet után került sor a felgyűlt 15 díj átadására, a megtiszteltek közül mindössze négyen voltak jelen (Fáy András, Vörösmarty Mihály, Jemey János és Simon Florentinus ügyvéd) — hárman már meghaltak (köztük Kisfaludy Károly), nyolcán pedig betegség vagy más halaszthatatlan elfoglaltság miatt maradtak távol: a magyar nyelv hajdani ünnepe ugyancsak leértékelődött.317 A Marczibányi-alapítvány iratcsomójának kétségkívül legfurcsább hányada pedig az a levelezés, amelyet Beregszászi Nagy András debreceni leánytanító folytatott a deputációval több mint három éven át, 1829. január 13-tól 1832. május 15-ig. Beregszászi Nagy Pál még 1819-ben írta meg nyelvészeti tanulmányát a kisjutalom pályakérdésére, 1825. november 20-án úgy tett végrendeletet, hogy abban intézkedett esetleges pályadíjáról is. Most öccse ennek bemutatásával jelentette be jogigényét a kisjutalom összegére.318 A kifizetések valóban tetemes elmaradást mutattak. 1840. december 2-én Pajthé- nyi Sándor, „Országos Pénz Tárnok” és Vezerle Nepomuk János, „Országos Pénztári ellenőr” a kiküldöttség kérésére áttekintést készített az alapítvány náluk őrzött vagyonáról. Ebből kitűnik, hogy a Marczibányi-alapítvány és a Vitéz József-féle részalapítvány éves befizetései hiánytalanul megtörténtek; a Motesiczky-örökösök azonban a másik részalapítvány javára 1828-tól nem fizettek, ellenük per folyt. Néhai Teleki (III.) László és Teleki (III.) József eseti pályajutalmai szintén nem folytak be. Mindazonáltal a fundáció 9850 váltóforinttal rendelkezett. Ezzel szemben a nagyjutalom 315 MTAK Kt. 1240:234. (1845. évi áttekintés a függőben lévő jutalomkérdésekről). 316 MTAK Kt. К 1240:174-176. 317 MTAK Kt. К 1240:133., 135., 137., 150., 160-161., 195-196. 318 MTAK Kt. К 1240:151., 184., 216-220. 86
