Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.4. A Marczibányi-Alapítvny a vármegye kezelésében (1815-1845)

csak 1828-ig, a kisjutalom 1821-ig, a Vitéz- és a Motesiczky-kérdésjutalom 1822-ig volt kifizetve.319

A kiküldöttség a kényszerű működési szünetek után meg-megpróbált úrrá lenni a helyzeten, ám egyre csökkenő esélyekkel. Az 1825/27. évi országgyűlés lezárása után 1828-ban — háromévi szünet után — három ülést tartottak, de csak az 1824-1827 közötti nagyjutalmak tárgyában érték utol magukat, ünnepélyes díjátadásra már nem futotta az időből. 1830-ban, hetekkel az országgyűlés előtt sikerült még összejönniök, ám ekkor a foghíjassá vált deputáció kiegészítése volt a legsürgetőbb feladat, az új tagokat Horvát István ismertette meg az alapítvány addigi működésével. Ezen az 1830. augusztus 23-i ülésen történt meg az a nevezetes eset, hogy az 1818-ra kiadott nyelvművelő kérdést („Mennyire lehet használni a’ Külföldi híres Tudósoktól rendbe szedetett Közönséges Grammatikának újabb Találmányait a’ Magyar Nyelvre nézve?”), amelynek eredeti határideje 1820, a pesti Lipót-napi vásár, azaz november 15. volt, érdeklődés híján 1818 és 1828 után harmadszor is kihirdették. Az újabb, csaknem négyévi szünet után egybegyülő deputáció 1834. május 15-én és 20-án két ülést is tartott, hogy megszervezze a negyedik ünnepélyes díjátadást. Egyszersmind kísérletet tettek rá, hogy az 1823-ban kiírt, a palóc nyelvjárás és népszokásrendszer leírását célzó jutalomkérdést, amelyhez akkoriban Nógrád, Hont és Gömör vármegyéktől kértek segítséget, most, megismételve, terjesszék ki Nyitra, Borsod és Heves vármegyékre is. Nyelvjárástörténeti és folklorisztikai szempontból helyesen, de a praktikum oldaláról véglegesen megkésve. Hiszen ahhoz is több mint négy év kellett, hogy az 1836. szeptember 26-i ülésen felvetett és 1840. november 22-én megismételt javaslat a pénztárvizsgálatra (az említett 1840. december 2-i pénzügyi jelentésben) testet öltsön.320

Az utolsó nekibuzdulás 1840/41-re tehető. Az 1840. november 22-i és december 6-án tartott deputációs ülésre elkészült az 1828-1839 közötti magyar könyvek listája, amelyet külön kiegészítettek az 1839-ben megjelentek szakosított jegyzékével. Az újjászervezett aldeputációk maximálisan hat hónapot kaptak a vélemény, a jutalmazási javaslat megfogalmazására. Az idők változását mutatja, hogy az (immár szakosított) könyvjegyzéket gr. Teleki (IV.) József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke küldte át Cziráky kiküldöttségi elnöknek...321

Valóban, 1830-tól, amikor a Tudós Társaság megkezdte rendszeres tevékenységét, kiépülő szakosztályi rendszerével, a nyelvfejlődés addigi eredményeit normatívan szabályozó nagy vállalkozásaival, pályadíjaival óhatatlanul mérce, összehasonlítási alap lett a Marczibányi-alapítvány számára. így vélte ezt az a máig ismeretlen pályázó is, aki tanulmányt készített az 1834-ben kiadott pályakérdésre, amely a honfoglaló magyarok és Európa „erkölcsi és polgári culturájá”-nak összevetését tűzte ki feladatul, és amelynek díját a Telekiek 150, Jemey János pedig 100 váltóforinttal (saját, ekkor felvett pályadíjával) növelték meg. A pályázó 1840 júniusában panaszos levelet írt a nádornak, amelyben felsorolta sérelmeit, s ezek — mint cseppben a tenger — magukban foglalták az alapítvány megannyi problémáját. A panaszos okkal rótta fel például, hogy az 1834. június 5-én, az ünnepélyes díjkiosztáson élőszóval kihirdetett pálya319 MTAKKt. К 1240:227.

320 A jegyzőkönyvek, az említés sorrendjében: MTAK Kt. К 1240:133. 135. 137. 150. 160-161. 195-196. Vö. FEKETÉNÉ 1988, 15.

321 MTAK Kt. К 1240:199. 224. 226. 228. A Fáynak adott példány: OSZK Kt. Föl. Hung. 1067. 6-7. ff.

87