Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.4. A Marczibányi-Alapítvny a vármegye kezelésében (1815-1845)

ködésről, hatáskörről stb., amiből nem csak az derült ki, hogy eddig semmi köze nem volt a Marczibányi-alapítványhoz, de arról feltehetően nem is hallott.308 Horvát 1839. november 3-i válaszlevelében (két és fél hónap múlva) küldte a kért felvilágosítást, a következő bizottsági ülésre mindazonáltal csak 1840. november 22-én került sor, újabb bő esztendő elteltével.

A bizottság tagjai sem előnyükre változtak, cserélődtek az évek folyamán, így a szakosodás és a hozzáértés követelményeinek egyre kevésbé tudtak eleget tenni: a billenékeny egyensúly a reprezentáció felé mozdult el. 1822-ben került a deputációba az első egyházi főrend, Madarassy Ferenc címzetes püspök, akinek helyére ezentúl csak hasonló rangú, egyházi személy léphetett — és sohasem a vármegye területén élők, működők közül. Más, szükségszerű (elhalálozás miatti) személycserék is gyengítették a működőképességet. Miller Jakab Ferdinánd múzeumigazgató helyére egy táblabíró került, Kovachich Márton György helyét sem hasonló kvalitású szakember töltötte be. Br. Prónay Sándor helyére (1839-ben halt meg), mintegy családi hitbizo- mányul, unokaöccsét és örökösét, br. Prónay Albertet, a vármegye főispáni helytartóját delegálták. Őt a történeti munkák elbírálását végző aldeputációba osztották be, ám Nagy István vármegyei és egyben kiküldöttségi főjegyzőnek írott, 1840. december 9-i levele szerint a hét bírálatra kapott műből ötöt hozzá nem értés miatt visszaküldött (ezeket Nagy István azonnal a kiküldöttség munkájában folyamatosan és aktívan részt vett Schediusnak továbbította). Az utolsó, 35. bizottsági ülésen, 1841. február 14-én szóvá tették, hogy br. Perényi Zsigmond bizottsági tagnál (1836-ban lett a jogi alde- putáció tagja) 1837 óta fekszik bírálatra váró pályamunka.309 *

Az 1817 és 1841 közötti 35 bizottsági ülés jegyzőkönyve hiánytalanul megvan ugyan (az 1817., 1820., 1823. és 1834. évi ünnepélyes díjazásokat is — nyilvános — ülésként számozták), ám igen sommásak: a bizottságon belüli vitákra ezekből még következtetni is nehezen lehet. így például az sem tudható, hogy az a köszönet, amely Végh István koronaőr-elnököt illette 1834-ben a bizottságon belüli viták elsimításáért, ügyrendi kérdésekre, szakmai polémiákra, az ünnepélyes díjátadás szervezésére vagy mélyebb ellentétekre vonatkozott-e. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy az 1830. augusztus 23-i, 28. ülésen, amikor a kétéves szünet után összeülő deputáció, több haláleset miatt személyi megújulásra kényszerülvén, testületi állásfoglalásként szögezte le a jegyzőkönyvben Pest vármegye delegálási jogát: ,,a’ Fundátomak akarattya, és az eddig gyakorlott szokás szerént Nádor Ispány Úr Ő Csjaszári]: Kirfályi]: Fő Herczeg- ségének külömben is csak az Elölüllőnek kinevezése lévén felhagyattva...”311 (A vitára és az állásfoglalásra azt követően került sor, hogy Pest vármegye 1830. március 20-i közgyűléséből felhívta a szünetelő bizottság elnökét, gr. Cziráky Antalt, hogy nevezze meg az elhunyt, pótlandó tagokat, majd 1831. június 12-i közgyűlésén megtette a delegálást.)312

Az ügymenet nehézkessége, a nagymértékű fluktuáció, a bizottsági tagok sokirányú elfoglaltsága megnövelte a deputáción belül annak az embernek a szerepét, aki karrierje érdekében nagy lehetőségeket látott az alapítvány kezelésében. Horvát Ist308 OSZK Kt. Föl. Hung. 731. 21-22. ff.

309 MTAK Kt. К 1240:223. és 199.

311 MTAK Kt. К 1240:150.

312 PML, IV. 3-c/l. PPS Vm. Kgy. ír. 1319, 2833-2834/1830.; MTAK Kt. 1240:154. és 156.

84