Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.4. A Marczibányi-Alapítvny a vármegye kezelésében (1815-1845)

végül megjegyezte, hogy későbbi terveit „kedves Eötsére és hátra hagyatott öszvegyé- re bízta”, miután a Marczibányi-házaspámak nem volt gyermeke.

Az özvegy, Majthényi Mária 1814. október 14-én halt meg; 1812. március 21-én, Budán írott és 1812. április 14-én Budán tanúkkal hitelesített végrendeletét Pest megye levéltárában helyezte el.292 Miután felnevelte, kiházasította és testamentumában is kedvezményezettként említette Majthényi Annát, unokahúgát (Madách Imre anyját), általános örökösévé unokaöccsét, Majthényi Imrét tette, a hagyaték végrehajtójának pedig br. Eötvös Ignácot (az író nagyapját) nevezte meg. Ugyanebben a 15. pontban a hagyatéki végrehajtó feladatává tette: „nevemmel pedig Tekintetes Nemes Pesth Vármegyét megkérje, hogy Grémiumából nevezzen ki üdőnkint egy Úri Személyt, ki a’ Successiónak e’ Testamentomban kiszabott rendére, a’ benne megnevezett örökös Fundátióknak és minden egyéb örökös Szándékomnak hű és tökélletes tellyesítésére vigyázzon, és Örökösimtül ezekről számot kérvén és vévén, Tekintetes Nemes Pesth Vármegyének Relátiót üdőnkint adni tartozzon.” E „Felvigyázó” díjazására a végrendelet 9. pontjában 8400 forint tőkepénzt hagyott, amelynek éves kamata (504 forint) illette meg a megyei megbízottat. (A végrendeletbeli fundációk egyházi intézményeket javadalmaztak misemondás fejében, illetve tanulmányi ösztöndíjak voltak a család, a Majthényiak gyermekei számára; az egyéni kedvezményezettek sorában Verseghy Ferenc is kapott kegydíjat, haláláig 300 forintot.)293 A felügyelő személyéről az

1815. május 29-i gyűlés határozott: elfogadták az április 7-i közgyűlés javaslatát, hogy e feladatot a nemesi árvák állandó gondviselője lássa el.294

Marczibányi István özvegyének halála után öccse, Marczibányi Imre Puchón 1815. április 20-án kiállította azt a fundációs levelet, amely folytatta és egyben ki is teljesítette a házaspár szociális jótékonysági és kulturális-irodalmi pártolói tevékenységét.295 Az alapítvány kezelésével Pest vármegyét bízta meg: „Tekintetes Nemes Pest, Pilis, ’s Zsolth törvényessen egyéssőlt Vármegyének szorgos Gond visellése alá bízom, és átaladom Hetven Ezer azaz 70000 Forintokbul álló Kapitalist...” A nádor ebben az összefüggésben a megye örökös főispánjaként szerepelt: „kérvén mélly alázatossággal mind Császári Királlyi Fő Herczegségét Országunk Nádor Ispányát, ’s az fent nevezett Pest Vármegyének Örökös Fő Ispányát, és ezen hivatalokban való Követőjét..." (Kiemelés tőlünk. — K. F.)

A tényt azért kell kiemelten előrebocsájtani, mert az alapítvány első harminc évében a vármegye szerepe a nyilvánosság előtt mindinkább háttérbe szorult a nádoré

292 PML, IV. 77-a. Végrendeletekés alapítványok lt-i gyűjteménye 1712-1920. 912. sz.

293 A hagyaték e részének végrehajtására 1. PML, IV. 479. Alapítványok lt-i gyűjteményét, 39.042/1934. sz. 1899-ben a Majthényi-leszármazottak perrel támadták meg Pest megyét. A belügyminisztériumhoz benyújtott beadványuk (096878/1905. BM. sz.) 33 mellékletet tartalmazott a 15. és a 9. pont végrehajtásának történetéről.

294 PML, IV. 3-c/l. PPS Vm. Kgy. ir. 1247, 2015/1815. Az első felügyelő Kovacsóczy László táblabíró lett.

295 PML, IV. 77-a. Végrendeletek és alapítványok lt-i gyűjteménye, 913. sz. A család — 1815. ápr. 29-én — a nádornak is felterjesztett egy példányt: MOL, N 35., Acta Musaei, A. 1815. Nr. 1264. 90. f., vö. KOLLÁNY1 1905, I. 35. Az alapítólevelet a XDÍ. században kétszer közölték. Először Kultsár István a Marczibányi-díj átadásáról készült tudósításában (TudGyűjt 1818. III. 49-55.), másodszor pedig Török János adta közre: Ház 1858, III. 552-557. Az újraközlés nyilván nem volt független a Magyar Tudományos Akadémia 1849 után felfüggesztett nyilvános tevékenységének újraengedélyezésétöl: a díjak rendszerének és a tudós társasági működésnek egyaránt a folytonosságát és így legitimációját szolgálta. E két közlés természetesen manipulá- latlan, hiteles szöveget tartalmazott.

78