Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.4. A Marczibányi-Alapítvny a vármegye kezelésében (1815-1845)

mellett és a valóban rábízott Nemzeti Múzeumhoz hasonló megítélés alá esett. A metamorfózis az akadémiatörténetekben folytatódott, ahol mindenki közvetlen előzményként tárgyalta ugyan a Marczibányi-alapítványt, de a vármegye szerepét alig, tévesen vagy egyáltalán nem említették. Szász Károly református püspök 1880-ban helyesen állapította meg az alapítvány művelődéstörténeti helyét („...ez volt az első tényleges formája, megtestesülése, egy társulatilag működő s elmeműveket jutalmazó irodalmi intézménynek...”), de a vármegye szerepéről nem szólt.296 Az aláíratlan, így valószínűleg Szily Kálmán főtitkár tollából származó, 1890-es cikk (az akadémiai jutalmak rendszerének történetéről szóló) szerint: „Az intézet a nádor védelmében ajánltatott; egy Pest-vármegyei bizottságra ruházta, a nemzeti múzeum befolyása mellett.”297 Holott nem kevesebbről van szó, minthogy a reformkor két nagy, megvalósult nemzeti kulturális intézménye, a jelképpé emelkedett Magyar Tudományos Akadémia és a Nemzeti Színház közül az előbbiben is volt-e jelentős, netán meghatározó szerepe Pest vármegyének.

Sokszor idézték az alapítólevél 2. pontját, amely folytatta a Nemzeti Múzeum számára juttatott évi 1000 forint folyósítását; évi 500 forint juttatott a múzeum gyarapítására és fenntartására a főigazgató-nádor döntésére bízva felhasználását; továbbá megalapított két díjat: a 400 forintos nagyjutalmat, éves kiosztásban; a „leg betsesebb ’s jó Erköltseket tárgyazó, vagy Históriákban, vagy Törvényes ’s Orvos Tudományokban, vagy Classicusok fordításában Hazai nyelven készült munkát” díjazandó. A 1010 forintos kisebb jutalom a Nemzeti Múzeum által esztendőnként kitűzendő három, nyelvművelő kérdés díjazására szolgált. Mindezeken kívül azonban az alapítvány kiterjedt a családtagokat ért károk kompenzálására (1. pont); évi segélypénzekkel támogatta a váci siketnéma intézetet (3. pont), a Szent Erzsébet szerzetbeli apácákat (4. és 6. pont); gondoskodott — lévén a család zömmel Trencsén vármegyében birtokos — a Pesten megbetegedett vagy elnyomorodott „felföldi szegény lakosok” szociális gondozásáról (5. pont), ösztöndíjat biztosított egy joghallgató és egy pályakezdő ügyvéd számára (7. pont). Vagyis: a fundációs levél céljait és részletezett eszközrendszerét tekintve, hiánytalanul folytatta mindazokat a területeket, amelyeken Marczibányi István tevékenykedett.

Közvetve tartalmazott kulturális támogatást az 1. pont is: ha a családot három évig nem sújtaná véletlen csapás (háború, rablás, tűz- vagy vízkár, állatjárvány), és ha ,,a’ Tekéntetes Pest Vármegyének ditséretes Intézetihez képest, a’ Magyar Játékszín, Pesten épülne, három Esztendeig az emlétett ezer forint Interess, ugyan azon Játékszín építésére fordíttasson.” Erre sor is került, így a Pesti Magyar Színház építési pénztárát gyarapította „azon 365 [váltójforint 48 krajczár, mellyeket királyi Tanátsos S t e t h - n e r Máté, mint a’ Marczibányi alapítvány Igazgatója az alapítvány 1-ső pontja értelméhez képest e’ czélra béfizetett...”298

A fundációs levél, amely az alapítványt 1815. július 1-jével hívta életre, a vármegye közgyűlése 1815. május 29-én tárgyalta, elfogadva az alapítvány kezelését és vál296 SZÁSZ 1880, 32-33.

297 Az akadémiai nagy- és mellékjutalom. AkÉrt 1890, 70. Helyesen legutóbb Fekete Gézánénál: FEKETÉNÉ 1988, 13.

278 Jelentése a’ Pesti magyar Színház’ építésére ügyelő küldöttségnek a’ Szinészeti Pénztár mibenlétéről, 1836. nov. 1-jei állapot, in: REXA 1928, 79. és PUKÁNSZKYNÉ 1938a, 105.

79