Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.3. Az irodalomszervezés alkalmi formái
hogy a’ levél 4 táblabíró nevében ugyan, de csak egynek aláírása alatt intéztetett hozzá...”; a közgyűlés ügy határozott, hogy mindezt közli Szatmár vármegyével.280 Ezért számolhatott be a Pesti Hírlap tudósítója arról, hogy Szatmár minden táblabíráját felszólította, aláírásával igazolja, „miképp ő azon czikkelynek sem írója, sem küldője nem volt, arról nem is tud.” Ennek nyomán derült fény a szerző, Spak Calasantius káplán kilétére.281 Már az 1838. szeptember 11-i szatmári közgyűlés megbízta Kende Zsigmond első alispánt, Kölcsey végrendeletének végrehajtóját a festmény ügyében való eljárással. Ennek alapján ő, 1838. december 2-i levelében Bártfay Lászlót kérte meg a pesti ügyintézésre, aki december 14-én fel is kereste Budán Anton Einsle festőt: ő már 1835- ben sikerült képet festett Kölcseyről. Bártfay naplójában részletesen rögzítette azt a jelképrendszert, amelyet Einslének tanácsolt. A jelenleg lappangó vagy megsemmisült kép legutóbbi közléseiről megállapítható, hogy megvan minden, ami az országgyűlési követre utalt (pozsonyi vár a háttérben, oszlopsor, drapéria, Szatmár vármegye asztalterítőn ábrázolt címere, az asztalon könyvek — Bártfay szerint „törvénykönyv ’s országgyűlési napló” —, kezében tekercs, ,,a’ szónoklat’ jele”), ám elmaradt az íróság ábrázolása. (Bártfay szerint: „Egy-két tekercs szinte vagy az asztalon vagy másutt körűié mint író ’s a’ költő symbolumai.”)282 Pest vármegye úgy került ezzel az üggyel kapcsolatban, hogy a kép elkészülte után Szatmár vérmegye — az 1841. május 10-i közgyűlésből — átírt Pestnek, megkérve a Bártfay Lászlónak szóló köszönet tolmácsolására.283 Más kérdés, hogy a gyász múltával Szatmárban azok a konzervatívok kerekedtek felül a megyei politikában, akik annak idején a követutasítás megvalósításával Kölcseyt eltávolították a pozsonyi országgyűlésről. A kép csak 1861-ben kerülhetett a tanácskozóterem falára.284 Az emlékszobor ügyét Botka Imre szatmári követ vetette föl a pozsonyi ország- gyűlésen, 1839 júniusában, és ott aláírást is nyitottak a költségekre; az időleges pénztárosi teendőkkel Szentkirályi Móric, Pest megyei követet bízva meg. Az ideiglenességet az indokolta, hogy az országgyűlés berekesztését követően az ügyet és az ösz- szegyűjtött pénzt egy Pesten létrejövő, Kölcsey íróbarátait tömörítő szoboregyletnek szándékoztak átadni. Itteni pénztárosnak Fáy András személyét látták alkalmasnak. A pénz deponálását illetően megoszlottak a vélemények. A követek a bécsi takarékpénztár pozsonyi fiókját hozták javaslatba, amíg a szoboregylet feláll; ez azonban nem fogadhatott el közpénzt. Ekkor két megoldás került szóba. A javaslattevő Botka a Tudós Társaság kasszája mellett kardoskodott, míg az ügy technikai és adminisztratív részét bonyolító patvaristája, Pap Endre (Kölcsey hajdani joggyakornoka) mást javasolt: „Én jobbnak látnám, ha Pest v[árme]gye elfogadná cassájába, hogy ez által is nem távozzunk a törvényhatósági úttól.” Minthogy Kölcsey szobrának kérdése sem volt mentes az irodalom elvi csatározásaitól (Szemere Pál például az Athenaeum szerkesztőgárdá280 PML, IV. 3-a. PPS Vm. Kgy. jkv. 4839/1840. (aug. 27.). 281 PH 1841. rnárc. 6„ vö. LUKÁCSY 1995, 129. 282 A festményre 1. BÁRTFAY 1969, 62-63.; KENDE 1931 (Bártfay leveleivel); CSORBA 1977; TAKÁCS 1985, 419.; MÁSÍTS 1990. A kép legutóbb: MOLNÁR-JULOW 1983, 32. és MÁSÍTS 1990, 6. sz. képmelléklet. 283 PML, IV. 3-c/l. PPS Vm. Kgy. ir. 2948/1841. 284 Vö. MÁSÍTS 1990, 320. 75
