Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.3. Az irodalomszervezés alkalmi formái
ránsok kártalanítását és a nyomda követeléseinek kielégítését. (Az Egyetemi Nyomda 1837. első félévi számlája szerint mind az Athenaeumból, mind a Figyelmezőbői 1250 példányt nyomtak.)229 Az észlelt veszélyt megelőzendő a két szerkesztő Pest vármegyéhez fordult, hogy az ő vállalkozásuk is részesüljön abban, „a’ miben több előttük megindult folyóiratok”: „méltóztatnék [...] Lapjainkat hazánk többi törvényhatóságainak figyelmébe kegyesen ajánlatni.” Az 1836. december 9-i kisgyűlés így egyszerre vehette tudomásul a lapengedély megadását és intézkedhetett a vármegyei körlevél ügyében: a „bé mutatott előfizetési hirdetéseik az ország minden Nemes Megyéinek meg küldettni rendeltettek a bent érdeklett tudományos Lapoknak pártolására is meg kérettetvén.” Az irat melléklete a körlevél fogalmazványa, ugyanaznapról keltezve, a szerkesztő-laptulaj- donosokat „esméretes tudományjuk és miveltségeknél fogva” ajánlva.230 Hasonló támogatást kért (1840. november 17-i beadványában) és kapott (a november 25-i közgyűléstől) Borsos Márton pesti ügyvéd, amikor 1836-tól meglévő lapengedélyét az Ismertető című „gazdasági, ossz művészeti és kereskedési hírlapra” kiegészítette az 1841-ben indítandó Világ című „politikai lap”-pal. Szerkesztőtársának a tulajdonos Vajda Pétert vette maga mellé. (Beadványukat a Függelékben közöljük.) A vármegye ezúttal teljes lehetőségskáláját mozgósította a kettős lap érdekében, amelyek közül a Világ lett a fő- és az Ismertető a melléklap: „valamennyi Nemes Vármegye, Kerületek és Sz[abad]: kfirályi]: Városok” megkapták a körlevelet, a fő- és al- szolgabírák pedig a feladatot, „hogy e’ tárgyat ajánlás képp a’ szokott mód szerint kerületeikben közönségesitsék.”231 A vármegye a támogatást teljes jóhiszeműséggel adta és adhatta a szabadelvűnek tekintett hírlap számára, hiszen a Világ Vajda Péter szerkesztésében (1841. január 2. és május 1. között) valóban liberális újságnak indult, és a beadványhoz mellékelt mutatványszám is hasonló szellemet tükrözött.232 A hírlap konzervatív fordulatához már sem Vajda Péternek, sem Pest vármegyének nem volt köze. Pest vármegye határozott és erőteljes támogatása ellenére sem sikerült Kossuth Lajosnak lapengedélyhez jutnia (Budapesti Évlapok címen), amikor 1844-ben szakított Landererrel, és a Pesti Hírlapot tőle a centralista Szalay László vette át, 1844. július 1-jével. A csapdahelyzet kölcsönös volt: Kossuth az anyagiasság látszatába került, és még barátai is haboztak, helyesen cselekedett-e, hiszen az ellenzék legfontosabb orgánumát hagyta el, ráadásul országgyűlés idején — másfelől azonban ő is okkal- joggal bízott abban, hogy eddigi szerkesztői tevékenysége után a kormányszervek nem merik szem elől téveszteni, és a lapengedéllyel a kisebb rosszat választják. (Amint a Pesti Hírlap szerkesztése esetében három évvel korábban történt.) Az 1844. február 15-i kisgyűlés szemlátomást felkészült az engedélyezés várható problémáira, különös gonddal dokumentálva Kossuth folyamodványa számára az anyagi megalapozottságot, nehogy formai hiba essék. Másolatban mellékelték Somogyi Ferenc és Kossuth adásvételi szerződését (Pest, 1842. március 7.), amelynek alapján 12.000 pengőforintért Kossuth tulajdonába ment át a Pest megyei Tinnye és 229 A hivatkozott adatok az Athenaeum irattárából valók: MTAK Kt. Tört. 2° 14/A. Athenaeum-iratok. 230 PML, IV. 3-c/l. PPS Vm. Kgy. ir. 6245-6246/1836. Vö. VÖRÖSMARTY 2000, 30-32. 231 PML, IV. 3-c/l, PPS Vm. Kgy. ir. 6727/1840. 232 Vö. LUKÁCSY 1971 és LUKÁCSY 1995, 180-195., valamint MST I. 731-739. 64
