Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.3. Az irodalomszervezés alkalmi formái
aki a lap társszerkesztője lett, míg a nevét adó Garay csak a tárcarovat szerkesztését tartotta meg magának.215 1834 végével megszűnt a bécsi Magyar Kurír, amely 1786 decemberében indult, és így a legrégibb magyar hírlapnak számított. Annak idején első szerkesztője, Szacs- vay Sándor azért vitte lapengedély iránti kérelmét Bécsbe, hogy megkerülje a pozsonyi nyomdászoknak az ország egész területére érvényes újságkiadási privilégiumát. A lapengedélyt a Kancellária segítségével a bécsi jozefinista körök támogatásával szerezte meg, és az első támadások ellen maga az uralkodó, II. József védte meg a lapot, amely okkal-joggal viselte fejlécében a vágtató lovaskurír emblémája alatt: ,,A’ romai tsászári és ap[ostoli]. királyi felségnek kegyelmes engedelmével.”216 Minthogy az újságot Bécsben jelentették meg és ott is cenzúrázták, nem volt előzetes megkötés a híranyag közlésében. A Magyar Kurír átvételével a reformellenzék fontos sajtófórumhoz juthatott volna, ráadásul az országgyűlés idején. A lapengedély átvételére hárman pályáztak: a Jelenkor addigi segédszerkesztője, Csató Pál és a melléklap, a Társalkodó szerkesztője, Bajza József, valamint Marko- vics József ügyvéd. A két író-szerkesztő más-más utat választott. Bajza József Pest vármegyéhez fordult, erkölcsi bizonyítványt kérve. (A beadvány teljes szövegét és az 1835. február 9-i kisgyűlés határozatát a Függelékben közöljük.) A minimális programot hangsúlyozta: ,,a’ hazai nyelv virágzása és tudományosság ügye” elégséges, közös alap volt a közgyűlés teljes egyetértésének és támogatásának megszerzésére. A várható siker reményében taktikusan hallgatott viszont arról, tervezte-e a privilégium (és a lap) áthelyezését Bécsből Magyarországra, hogy hatékonyabban szolgálhassa ,,a’ két magyar haza” olvasóit és nem említette szándékait az országgyűlésről szóló tudósítás dolgában sem. Noha a közgyűlés kiadta az ügyet Zlinszky János főszolgabírónak referálásra, mindez nem befolyásolta a lényeget: az irat mellékleteként fennmaradt kancelláriai latin nyelvű ajánlás fogalmazványa ugyanaznap, 1835. február 9-én kelt! Vagyis: a szokásos eljárást puszta formalitásnak tekintették.217 Zlinszky ennek megfelelően még ugyanazon a kisgyűlésen, február 16-án megtette jelentését Bajza „moralis Characteréről, ’s a’ megkívántaié Kezességről”, és az erkölcsi bizonyítványt az eredeti folyamodvány mellékleteként maga a megye vállalta felterjeszteni.218 Az anyagi kezesség ügyét a két kisgyűlés tárgyalás közötti héten sikerült rendezni: Pesten, 1835. február 13-án kelt az a kötelezvény, amelyben a romantikus írótriász, Bajza, Schedel és Vörösmarty szavatolta, hogy féléven belül kamattal fizeti vissza az összeget, amelyet Fáy András vállalt magára kezesként, Bajza József mellett, „ha ez a bécsi Magyar Kurír privilégiumát megnyerné, maholnap kénytelen lenne [ti. Fáy] praenumeratiói pénzek visszafizetésekor kezessége értelmében ezen visszafizetéshez járulni.”219 Csató Pál fordított utat járt be. A kétségkívül tehetséges, könnyű tollú, elszegényedett nemesi családból való fiatalember egyszerre kereste a megélhetést és hajszolta az irodalmi sikert. Ő, aki a Vörösmarty szerkesztette Koszorúban, a Tudományos Gyűjtemény melléklapjában 1829-ben az akkor világnézeti tájékozódásra utaló álné215 PML, IV. 3-c/l. PPS Vm. Kgy. ir. 2294/1841. (a Helytartótanácsnak írt fogalmazvány), vö. még: MST I. 590. 216 A lap indítására és engedélyezésére 1. MST I. 94-97. 217 PML, IV. 3-c/l. PPS Vm. Kgy. ir. 472/1835. (febr. 9.). 218 PML, IV. 3-c/l. PPS Vm. Kgy. ir. 520/1835. (febr. 16.). A számhoz irat nem tartozik. 219 BAJZA 1900, VI. 468. (jegyzetben). 61
