Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.3. Az irodalomszervezés alkalmi formái
Tudománynak elémozdítására nézve szükséges lenne...” A vármegye bonyolította a másik iratváltást is, amikor a Helytartótanács 1830. március 23-i üléséből gr. Pálffy Fidél bekérte Kisfaludy Károly „Declaratió”-ját, azaz laptervét, a tárgyakról és a hírek forrásáról. (A kérdés sarkpontja ismét a külföldi híranyag közlése és kizárólagos bécsi forrása volt.)206 Noha Széchenyit mélyen felháborította, hogy a Helytartótanács a kérelmet (bár pártolólag) a Kancelláriára továbbította, Reviczky Ádám kancellár viszont az uralkodó döntését várta, és így az engedély csak 1830. július 17-én született meg.207 Az eljárás körülményessége a hatalom szempontjából indokolt volt; Reviczky azzal védekezett Széchenyi előtt, hogy 1826-ban — még alkancellárként — megrovást kapott a zágrábi német nyelvű hírlap, az Agramer Politische Zeitung mellékletének, a Lunámk engedélyezése miatt.208 A kortársak számára a Jelenkor esete tette nyilvánvalóvá, hiszen a Hazai Tudósítások engedélyezése óta csaknem egy emberöltő telt el, hogy Pest vármegye milyen pártolói szerepet játszik/játszhat új kulturális vállalkozások megindításakor. Előbb, mintsem politikai értelemben vezérvármegyévé vált volna. (Erről a kérdésről az 1.6. alfejezetben szólunk majd.) Kisfaludy Károly nem élhetett a lapengedéllyel: 1830. november 21-én meghalt. Amikor ennek a türelmetlen Széchenyi hírét vette a pozsonyi országgyűlésen (november 24-én), azonnal döntött: „Privilégiumát Helmeczynek szánom. így akarom, kiváncsi vagyok, sikerül-e kivívnom.”209 Miközben Széchenyi személyesen is eljárt a nádornál az új szerkesztő érdekében, a hivatalos út módosult: „Helmeczy Mihály Ta- buláris Ügyvéd Úr” először Pest vármegyének nyújtotta be az átruházási kérelmet, amelyet az 1831. február 4-i kisgyűlés tárgyalt, hogy „ebbéli szándékainak elé mozdításába közben vetésünkéi és ajánlásunkal segítségére lennénk.”210 Az egyszer már megvívott harc nem újult fel: a Helytartótanács 1831. április 5-i üléséről értesítette a vármegyét a privilégium átruházásáról, amely — az április 18-i közgyűlésen — nemcsak örömmel rögzítette az eseményt, kiadva az eredeti instanciát rövid úton, hátoldalára rávezetett engedéllyel Zlinszky János főszolgabírónak, hogy adja át Helmeczynek, de „egyszersmind tegye őt figyelmessé: hogy a’ Közönségnek kedves dolgot tenne az által: hogy a’ kérdéses újság Leveleknek kiadatását kivált e’ mostani környülál- lásokban a’ midőn olly sok tudni való dolgok fejtik ki magokat, a’ lehetőségig siettetné.”211 Az ,,e’ mostani kömyülállások” valóban szolgáltattak publicisztikai témát bőven, a lengyel felkelés eseményeitől a Galícia felől fenyegető kolerajárvány hírein át a bécs-pesti új gőzhajó-járat menetrendjéig. A Jelenkor és melléklapja, a Társalkodó azonban csak 1832. január 4-én indult meg. Hogy politikai hírlapnak szánták, azt ismétlődő cenzúraügyei bizonyították. 1833 januárjában ismét kirobbant a Hazai Tudósítások kapcsán már felmerült vita az országgyűlésről szóló tudósítások kérdésében.212 206 PML IV. 3-c/l. PPS Vm. Kgy. ir. 1432/1830. Végül a közgyűlés 1830. szept. 10-én vette tudomásul, hogy Kisfaludy Károly a lapengedélyt megkapta: PML IV. 3-c/l. PPS Vm. Kgy. ir. 3962/1830. 207 Az engedély további útjára 1. SZÉCHENYI 1978, 637. és MST I. 373. 208 SZÉCHENYI 1978, 639. 209 SZÉCHENYI 1978, 676. 210 PML, IV. 3-c/l. PPS Vm. Kgy. ir. 430/1831. 211 A Helytartótanács 9299. sz. leirata és az 1875/1831. sz. kgy-i határozat (ápr. 18.) a fenti gyűjtőszámra csatolva. 212 A cenzúraügyekre és az országgyűlés sajtónyilvánosságának kérdésére 1. MST I. 376-381. 59
