Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.3. Az irodalomszervezés alkalmi formái
vélte a hazai politikai tudósítások arányát. Az aggodalomra az 1807-1808. évi országgyűlés adott alkalmat, amelyről Kultsár rendszeres tájékoztatást adott, kiépítette továbbá megyei hírközlőinek hálózatát, a történeti Magyarország legnagyobb területi kiterjedését véve földrajzi alapul. Hogy valóban ez rejlett a háttérben, azt az Udvari Kancellária 1808. évi átiratai bizonyították a Polizei-Hofstelléhez, amely rendőrminisztériumként 1801 óta a bécsi cenzúra legfőbb irányítója is volt.202 Az ügy előadója az a Johann Michael Armbruster nevű udvari titkár, a Polizei-Hofstelle tisztviselője és főcenzora volt, akitől 1807-ben — megosztandó a közvéleményt formáló és a nemzeti nyelv jogait közös egyetértési minimumként mind sikeresebben elfogadható literáto- rokat — a tübingai pályamű ötlete is származott. Kultsár István 1828. március 30-i halála után uralkodói engedéllyel felesége, Perger Anna és fia, Kultsár Gyula vette át a privilégiumot; a tényleges szerkesztő változó személyét esetenként a Helytartótanács hagyta jóvá.203 (Jól szemléltetve azt a döntési szintet, amely a sajtóügyekben nála maradt.) A mind érdektelenebbé váló újság azonban egyre kevésbé elégítette ki a reformnemzedék igényeit. Széchenyi István, aki európai tapasztalatai alapján tisztában volt a hírlapok nyilvánosságformáló szerepével, Jelenkor c. hírlapjának és Társalkodó c. melléklapjának szerkesztését Kisfaludy Károlyra kívánta bízni. A Helytartótanács 1829. december 15-i üléséből küldte át Pest megyének véleményezésre, 31.889. HTT-szám alatt, „Kisfaludy Károly Urnák folyamodását mellyben Jelenkor nevű Tudományos és Politicus Újságnak Társalkodó czimű toldalékkal leendő kiadására magának Privilégiumot adatni kér...”204 Az 1830. január 8-i kisgyűlés hivatalból Zlinszky János központi főszolgabírónak adta ki az átiratot; ő egy hónap múltával, a február 8-i kisgyülésnek reagált. Zlinszky (és előterjesztése nyomán a közgyűlés) megemlítette Kisfaludy Károly katonai és polgári érdemeit is. Ez utóbbiak megfogalmazását Zlinszky fogalmazványából idézzük, mert javításaival szemléletes példáját adja a tervek és lehetőségek szűk, járható mezsgyéjének: „...a’ folyamodó kinek Erkölcsi tulajdonságait, és <fel világosodott» jeles józan gondolkozása módját Köz tudományunk szerént <nem tsak> fedhetetlennek, chanem követésre méltónak> meg esmér<ni kelletik>jük, az eddig már közre bocsájtott Munkáiban azon kívül hogy ki terjeded Tudományának, és a’ Tudományokban való járatosságának, ’s hasznos ösmeretének világos jeleit adta, a’ Hazai Magyar Nyelvnek tsinosodását az érthetőséggel úgy egyesítette; hogy a’ midőn abba előre lépett, ebbe hátra maradás ne történyen...”205 Pest vármegye tehát ezúttal nem elégedett meg közigazgatási feladatával. A kisgyűlés azonban a meleg ajánláson is túlment, amikor összekötötte és szembe is állította a tervezett és a meglévő hírlapot, mint a nemzeti célok szolgálatát és a puszta üzleti vállalkozást: ,,...a’ hasonló folyó írásnak eddig volt kiadója néhai Kultsár István Ur, mag nélkül meg halálozván [időközben ui. fia is elhunyt], már ez által nevezetes Vagyont szerzett Özvegye folytattya”; addig a Jelenkor-Társalkodó mint „még egy hasonló folyó írás <felesleges való éppen nem lenne> mind a’ Nemzeti Culturára, mind 202 ÖStA (Wien) Staatskanzlei, Noten an die Polizeihofstelle 1807-1810, 131-132. ff. (1808. nov. 7.) Az aktákért Soós Istvánnak tartozom köszönettel. 203 PML, IV. 3-c/l. PPS Vm. Kgy. ir. 5188/1829. és FERENCZY 1887, 117-118. 204 PML, IV. 3-c/l. PPS Vm. Kgy. ir. 167/1830. 205 PML, IV. 3-c/l. PPS Vm. Kgy. ir. 684/1830. 58
