Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.3. Az irodalomszervezés alkalmi formái
zúrázását Beresevich József budai első könyvvizsgáló végezte. A december 30-i kis- gyülés a két szolgabírói jelentést megírta a Helytartótanácsnak, amely 1797. január 17-i ülésén zárta le az ügyet, ezt a vármegye kisgyűlése március 2-án vette tudomásul. A benyújtott, fel nem sorolt dokumentumokat, amelyeket a Helytartótanács „kézhez adás végett” visszaküldött, eljuttathatták az érdekeltekhez, mivel a jegyzőkönyvi számokon nem találhatók.194 Azzal, hogy Gottlieb meg tudta mutatni a szolgabírói felszólításra a teljes, cenzúrázott kéziratot (megőrzésére egyébként rendelet kötelezte a nyomdászt); hogy Beresevich nem váci, hanem budai cenzor volt; hogy Gottlieb a Hármas Kis Tükör 1796- ban befejezett kiadásában büszkén, referenciamunkaként hivatkozott az Urániára, kiadására pedig hazafias tettként a magyar nyelv és irodalom javára — megdőlt a cenzúra megkerülésének legendája.195 Analógiákat keresve a tisztábban látáshoz, annyit tudtunk megállapítani, hogy Gottlieb feltehetően olcsóbban dolgozott a pestieknél, mert a vármegye is dolgoztatott nála: hivatalos formanyomtatványokat ^nyomtattak, sőt, köttettek is Vácott.196 Szépirodalmi munka átvitelére is volt példa: éppen 1795- ben hozta ide az ex-paulinus szerzetes, Tapolcai Gindl József Telemak és Kalypsó c. énekesjáték-librettóját, amelyet az előző évben készített a pesti magyar színtársulat számára, ám (a bevezető Jegyzés szerint) amikor tapasztalta, „hogy ettől is, amattól is több helyeken meg-heréltetett, fel-daraboltatott, sőt változtattatott”, a szokásos színházi gyakorlattól idegenkedő librettista-író úgy döntött, hogy kiadja a szövegkönyvet.197 Ő sem a társulatnak rendszeresen dolgozó pesti Trattner Mátyás nyomdájába vitte kéziratát. Motívum lehetett még a kinyomtatott szöveg minősége is: az Uránia is „ékes és díszes Basliai betűkkel” készült. A tapasztaltak alapján úgy véljük, hogy nem egy, hanem több indok is késztethette Kármánékat az Uránia váci előállítására. Ezek mögött azonban nemcsak konspirációs törekvéseket nem látunk, de hasonlóképpen túlzásnak tartjuk Vácott egy „Uránia-kör” feltételezését, akár a piarista tanári karban már 1790 körül (Desericzky Imre, Koppi Károly személyében), ahogyan Tragor Ignác tette, akár a nyomda körül a XVIII. és a XIX. század fordulóján, amint az Holl Bélánál olvasható.198 Amikor — már a XIX. században — megkezdődött a magyar nyelvű hírlap- és folyóirat-irodalom fellendülése, hamarosan kiderült, hogy az engedélyeztetés továbbra is felségjognak számított: a Helytartótanács a kérelmeket továbbította a Magyar Kancelláriához, illetve az uralkodóhoz, a részletkérdésekkel amúgy is szívesen bajlódó I. Ferenchez. A Helytartótanács szerepe arra korlátozódott, hogy beszerezte a területileg illetékes helyhatóságtól a leendő szerkesztő(k) erkölcsi bizonyítványát; anyagi garanciákat kért arra az esetre, ha a lap előfizetőit, egy éven belül csődbejutva, kártalanítani kellene; továbbá véleményezte, több pályázat esetén esetleg rangsorolta azokat. Pest vármegyének — első rápillantásra — így csupán az erkölcsi bizonyítvány és a 194 PML, IV. 3-c/l. PPS Vm. Kgy. ir. 2162/1796. (okt. 25.), 2485/1796. (dec. 30.), 312/1797. (márc. 2.). 195 GÁLOS 1954, 60., HOLL 1973, 40. Hasonló következtetésre jutott Szilágyi Márton, a folyóirat monográfusa is: SZILÁGYI 1998, 317-318. 196 PML, IV. 3-c/l. PPS Vm. Kgy. ir. 2298/1796. (nov. 11.) és 2514/1796. (dec. 30.) 197 A Telemak és Kalypsóra 1. KERÉNYI 1978, 537-538. 198 TRAGOR 1925, 108. és HOLL 1973, 58. 55
