Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.3. Az irodalomszervezés alkalmi formái
Zlinszky János központi főszolgabírónak adta ki, szlovák eredetű családnevét ekkor még az idézett formában írta, a berlini egyetemen szándékozott tanulni; hazaérkezése után, 1837-től ő lett a pesti evangélikus egyházközség első magyar lelkipásztora,183 elsősorban a Pest vármegyei nagy, evangélikus családok támogatásával. Az Orosházán, 1809-ben született Székács 1829-ben fejezte be a soproni evangélikus líceumot (erről 1829. június 24-i bizonyítványa másolatát mellékelte), ezután a Temes vármegyében birtokos Nikolics családnál volt nevelő, tanítványa 1835-ben végezte el a jogi egyetemet Pesten. (Az előbb tényről özv. Nikolics Jánosné Tököly Alojzia adott tanúsítványt Temesvárod, 1835. február 23-án; az utóbbit Müller Godofréd jogászprofesz- szor igazolta.) Ilyen esetekben a főszolgabíró feladata az volt, hogy ellenőrizze a benyújtott dokumentumokat és azt, mikortól lakott a kérelmező a törvényhatóság területén, illetve felmerült-e ellene panasz. Székács idősebb korában írt emlékiratából úgy tűnik, hogy először Temes vármegyétől kért erkölcsi bizonyítványt az útlevélhez. (A Pest megyei beadványt azonban nem említette.)184 Ezt látszik bizonyítani, hogy az okmányokat ide sietve szedte össze: Müller Godofréd tanúsítványa például 1835. március 16-én kelt, tehát már a kisgyűlés után csatlakoztatták az irathoz. Ugyanezt a célt szolgálta, (az 1831-től számított) pesti tartózkodás fontosságát hangsúlyozta a szintén az utolsó pillanatban, március 20-án benyújtott, szokatlanabb értelmiségi tanúsítvány, amelyet nyolc neves személyiség írt alá: Bajza József, Döbrentei Gábor, gr. Forgách János, Helmeczy Mihály, Schedius Lajos, Sztrokay Antal, Tasner Antal és Vörösmarty Mihály. A rutinszerű eljárás ismét irodalomszervezési mozzanattal bővült. Zlinszky 1835. március 21-én készítette el igenlő jelentését; ennek alapján a március 26-i közgyűlés a kért bizonyságlevelet kiadta.185 1.3.2. Pest vármegye kapcsolata a magyar hírlap- és folyóirat-irodalommal A hírlapalapítás engedélyezése éppúgy felségjog volt, mint a nyomdaállításé vagy a cenzúráé; az első magyar hírlap, a bécsi Magyar Hírmondó (1780) büszkén hirdette fejlécében: „Felséges Tsászámé és Apostoli Király Aszszonyunknak különös enge- delmével.”186 Amíg azonban korszakunk kezdetére, az 1790-es évekre kiderült, hogy a nyomdaállítás felségjogát nem kívánják alacsonyabb döntési szintekre átadni (a kérdésre az 1.6. alfejezetben visszatérünk); a cenzúra ügyében nemcsak a döntési szintek tisztázódtak ekkorra, de a Helytartótanácsnál a megfelelő, külön ügyosztály is megszerveződött (Departamentum revisionis librorum),187 addig — II. József privilégiumellenes és többször módosuló sajtópolitikája után188 — a folyóirat- és hírlap-engedélyezés terén nem alakult ki mérvadó gyakorlat. Kivált Pest-Budán nem, ahol magyar 183 Életrajzára és irodalmi működésére legutóbb 1. FRED 1972; FRED 1979a, 163-206.; ELEK 1994. 184 MTAKKt. Ms 10653/1. 185 PML, IV. 3-c/l. PPS Vm. Kgy. ir. 1002/1835. Közöltük a Vörösmarty-évforduló alkalmából: VÖRÖSMARTY 2000, 28-30. 186 Reprodukálva; MST I. 8. sz. kép. 187 SASHEGYI 1938, 12. és FELHŐ-VÖRÖS 1961, 131-132. és 221-224. Reprezentatív iratválogatás: MÁLYUSZNÉ 1985. 188 SASHEGYI 1958. 53
