Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.3. Az irodalomszervezés alkalmi formái
(az írónak csak távoli és névrokona, a család másik, nemesi ágából) kiküldte Erényi József „törvényszéki figyelő”-t, aki október végén pótlóleltárt vett fel. Ebben két emléktárgy vonja magára figyelmet: „Ezüst neműek. 1 Borostyán koszorú ezüstből, 13 1/1 lat 181 ezüst sarló, kövekkel kirakva 45Jegyzet: Ezen két tétel az örökhagyónak a’ Magyar Nemzet által emlékül adatott.” Az utóbbi darab, a Norma c. Bellini-opera fiktív kelléke a pozsonyi országgyűlési ifjúság ajándéka volt 1840. január 4-én a diétán vendégszereplő énekesnőnek.181 Tételes felsorolás készült a „Ruhaneműek”-ről, vagyis Schodelné párját ritkítóan gazdag és értékes jelmeztáráról, amely — a kor színházi gyakorlata szerint — saját költségén készült, és így tulajdonát képezte. A hozzáértés nélküli jegyzék alapján azonban operához kötésük vagy egyeztetésük az énekesnő ismert ábrázolásaival reménytelen vállalkozás. Ekkor már a jelmezek egyébként sem voltak az operadíva birtokában. Elzálogosított ékszereihez hasonlóan adósságai fedezésére szolgáltak: „Jegyzet. Ezen színházi öltöny darabok [tekintetes]. Kendelényi Borbála aszszonyságnál 2 ládában lezárolva — ugyan ott 200 p[engő]f[orint]t erejéig letéteményeztettek.” Miközben a gazdasági eszközöket, terményeket, állatokat mindkét tisztviselő nagy gonddal részletezte, a pótlólagos leltár sem tért ki a könyv- és kottatár állományára. Mindössze annyi derült ki a hagyatéki eljárás, majd az örökösödési per folyamán, hogy négy kötet regényt Ágoston Józsefné Heinrich Franciska kölcsönzött barátnőjének, és azokat a hagyatékból vissza is kapta. Bármennyire is bonyolult volt a jogi helyzet (Schodelék pere a hagyatékért voltaképpen csak 1856-ban ért véget, amikor Nyáry kiszabadult és 6000 forint ellenében megszabadult tőlük), és bármennyire precíz az abszolutizmuskori adminisztráció, az az emberi többlet hiányzott, amely a reformkori, vármegye kinevezte hagyatéki gondnokok, vizsgált eseteinkben Sztrokay Antal és Fáy András munkáját jellemezték. Némi igazságot a történelem az újjáalakult vármegye révén szolgáltatott a XIX. század egyik legjelentősebb művészének. Az ezüst Norma-sarlót, amelyet fia — a többi megmaradt és még el nem zálogosított emléktárgyhoz és ékszerhez hasonlóan — a temetési és egyéb költségek fejében azonnal magához vett, gyűjtés útján vásárolták vissza tőle 1860-ban a Nemzeti Múzeum számára, amelynek gyűjteményben ma is megtalálható. Az akciót Egressy Sámuel, Pest vármegye reformkori (1836-1848) és 1861-ben újraválasztott főügyésze szervezte.182 Az író (és általában a művész) reformkori jogalany voltára visszatérve, újabb példánk szerint: „Mivel pedig tudtomra csak hogy azoknak kik a’ Nagyméltóságu Kir. Helytartó-Tanácshoz, külföldre szólló utilevelért folyamodnak azon hatóságtól melly- ben leghuzamosabban tartózkodnának, erkölcsi magokviselete felől ajánló levéllel kell ellátva lenniők...”, Székács József „Theolog[ioe], Candfidatus].” is hasonló okmányért folyamodott Pest vármegyéhez. Beadványát az 1835. március 13-i kisgyűlés 181 Vö. HÁROM NEMZEDÉK 1988, 149. 182 Mai jelzete: 1860.13. Vö. HÁROM NEMZEDÉK 1988, 149. 52
