Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.2. A nyelvkérdés
tást kértek.117 Jelentéseik, a relációk az országgyűlési ügyekkel foglalkozó kiküldöttséghez kerültek, majd az ottani feldolgozás után a következő köz- vagy kisgyűlés elé: jóváhagyásra-elfogadásra (általában) vagy a kiegészítő utasítás, állásfoglalás szöveg- tervezetével (ritkábban). Az utóbbiak közé számított az 1826. júniusi közgyűlés, amikor az alsótábla második nyelvi üzenetét, a főrendek erre adott válaszát és — új helyzetként, amire persze nem vonatkozhatott követutasítás — a Magyar Tudós Társaság előzetes nyomtatott tervezetét küldték meg a követek. Az alsótábla nyelvi vitáiban felmerült javaslatokat a közgyűlés nemcsak megerősítette, de meg is tetézte (a közhivatalnokok magyar ruhaviseletével, a közszolgálatban lépők kötelező magyar nyelvtudásával, a nem magyar lakosságú helységek nyelvtanulást segítő cseregyerek- akciójával). Ami a Tudós Társaságot illeti, a vármegye változatlanul a tiszti szótár esetében tapasztalt ortológus álláspontot képviselte: „...új nyelvet a’ mostani írók szerint ne tsináljon, hanem a’ régit tökéletesítse, hogy azt a’ köz nép szinte úgy értse mint az olvasót ember...”; az „Authoroknak fordításában a’ Szerzők válogatassanak meg.” A közgyűlés állásfoglalása szerint a Tudós Társaság igazgatásában nem szükséges vallásfelekezeti váltogatást érvényesíteni, a törvényhatóságok személyi javaslatairól a tagok mondjanak alkalmassági véleményt. Az akadémiai fundust nem kívánták a Nemzeti Múzeuméval egyesíteni (mint láttuk, a követutasítás a Ludovicaeum- alappal akarta az utóbbit egybekapcsolni), tőkéjét az indigenáktól beszedett összeggel és a hagyatéktevők egy-egy illetékforintjával szándékoztak növelni. Annak ellenére, hogy az akadémiai tervezetben a Marczibányi-alapítványt és az azt működtető Pest vármegyét nem említették előzmény gyanánt, az országgyűlésen felmerült, hogy Pest vármegye kezelje az akadémia jövedelmeit. A megye ezt elhárította, és egy, az országgyűlés által kinevezett testületet látott erre alkalmasabbnak.118 Megjegyzendő, hogy a követek megküldte törvénytervezetben még egy színházi, 7. pont is szerepelt, amely a Tudós Társaság és a Nemzeti Színház feladatait együtt határozta meg a magyar nyelv kiművelésében. Ennek szövege az alsótábla 56. és 57. ülésén, 1826. február 14-én és 15-én alakult ki, amikor kitűnt, hogy a kulturális intézményrendszer említett darabjai a létüket helyeslő és támogató megyék követutasításaiban eltérő fontossági sorrendben és összekapcsolási változatokban szerepelnek.119 Ez lehetőséget teremtett arra, hogy az 1825-27. évi országgyűlés cikkelyei közül a színházügy ismét kimaradjon (eredeti és fordított művekkel való támogatása bekerült viszont a Tudós Társaságnak mind „Alaprajz”-ába, mind a „Rendszabások”- ba),120 az intézményrendszerre vonatkozó törvények pedig szétváljanak: a XI-XII. te. rögzítette a Tudós Társaság megalapítását, a XVII. és a XVIII. foglalkozott a Lu- dovicaeum tiszti akadémiával, а ХХХП1. a Nemzeti Múzeummal. Az 1830. évi országgyűlés törvénykönyvének VIII. cikkelye 1834. január 1-jében jelölte meg a határidőt, amely után ügyvédi vizsgára magyar nyelvtudás nélkül senki 117 A jelentések: PML, IV. 3-c/l. PPS Vm. Kgy. ír.. Országgyűlési iratok, 432. doboz, 1825-1827. A működés nem volt zökkenőmentes: az 1825. dec. 12-i közgyűlés megrótta a követeket, mert az első felírást elutasító, keményhangú, nov. 9-i királyi leiratra nem a vármegyéhez fordultak pótló utasításért, hanem önhatalmúlag a nádorhoz, közvetítését kérve. 118 PML, IV. 3-c/l. PPS Vm. Kgy. ir. 432. doboz, 1798, 1976-1977/1826. 119 MOGY 1825-1827,1. 659-667. 120 MTT 1833, 102., 112. 37
