Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.2. A nyelvkérdés
nem bocsájtható; már 1831-től kritérium lett a magyar nyelvtudás közhivatalok vállalásához. Pest vármegye, amely öntudatosan vallotta 1791 óta hozott intézkedései jogfolytonosságát a nyelvkérdésben, a két utóbbi (1825/27, 1830) diéta nyelvi rendeletéi nyomán szintén az intézményesítésre törekedett, hogy meg tudjon felelni az 1830:VIII. te. lehetőségeinek. Az 1831. január 20-i közgyűlés a megyei szintű törvénykezésben (ideértve az úriszéket és a mezővárosok igazságszolgáltatását is) most már kizárólagossá tette a magyar nyelvhasználatot (más nyelvű instanciát vagy alperesi választ is el tiltva); ugyanez vonatkozott bármely törvényhatóság nem magyar megkeresésére, átiratára, körlevelére, amely „foganat nélkül hagyattasson.” A megyei iskolázás és hitélet magyar nyelvűsége érdekében pedig deputációt küldtek ki, amelyhez négy nappal később a színházügyet is odacsatolták.121 A „Rendszabás”-t értelemszerűen, miheztartás végett, megküldték valamennyi vármegyének, s mivel nyilvánvalóan egyre kevésbé a „fedőnyelvként” használt latin dominanciájáról és egyre inkább a nemzetiségi nyelvi igényekről volt szó, a vármegyék válaszai (amelyeket az 1831. április 12. és 1833. június 5. közötti köz- és kisgyűlések rögzítettek) ugyanazt a megoszlást mutatták, mint az országgyűlések nyelvi vitái. 21 vármegye válaszolt, zömük örömmel üdvözölte a középponti vármegye intézkedéseit, cserében közölte sajátjait. Pozsega és Turóc maradt a latin nyelvnél; nekik az a válasz ment, hogy Pest nem is óhajtott az 1830:VIII. te. ellenében vagy azon túlmenően intézkedni, szabályozni.122 A kiküldöttség az 1832. január 14-i közgyűlésen tette meg javaslatait. Az országos hatókörüeket követutasításnak is szánták. Ezek sorában elsőként mutattak rá az evangélikus vallás és a szlovák nyelv kapcsolatára (a tapasztalat megyebeli is), ezért a szlovák többségű megyékben 100-150 preparandista támogatását látták célszerűnek; a második pontban a színházügy „egy különös Tudósításban fog előladattatni részletesebben is” (ez lett Széchenyi István Magyar játékszínről c. tanulmánya, ajánlva „Pest vármegye rendéihez”); harmadjára pedig a sebészorvosi és mérnöki képzés (német helyett) magyar nyelvű oktatását vették tervbe. A megyében javallott intézkedések között megkülönböztettek központiakat és helyieket, amelyeket a tisztviselők foganatosítanak, az adott viszonyoknak megfelelően. Az előbbiek közül a legfontosabb (és azonnal megvalósított) javaslat „egy a’ Magyar Nyelv terjesztésére ügyellő [...] állandó Megyebeli Kiküldöttség” felállítását célozta. A deputáció elnökből (Dubraviczky Simon másodalispán), 20 tagból és egy kooptálandó esküdtből állt. A névsor a társadalmi nyilvánosság szempontjából kétségkívül impozáns: Széchenyi István mellett három Károlyi neve olvasható, de képviseltették magukat a megye más arisztokrata családjai, a Keglevichek, a Podma- niczkyak, az Orczyak, a Feketék is. A műgyűjtő Jankovich Miklós mellett egyetlen írótagja volt a kiküldöttségnek, Fáy András; a többiek a vármegye tisztviselői voltak. Az állandó deputáció feladata lett a helyi tisztviselőkkel való kapcsolattartás is. A de- putáció-kiküldés mellett a tanítókat a vármegye helyi kitüntetés alapításával igyekezett serkenteni („Arany emlék Pénzekkel, — mellyeknek egyik oldalán a Vármegye Czimere, a’ másokon pedig, ezen szavak ’a’ Magyar Nyelv’ serény terjesztőjének’ légyenek kiverve”); a papok nyelvművelő és -terjesztő tevékenységének fejedelmi ju121 PML, IV. 3-c/l. PPS Vm. Kgy. ir. 313/1831.; a színügy: 380/1831. (jan. 24.). 122 PML, IV. 3-c/l. PPS Vm. Kgy. ir. 2434-2435/1831. (jún. 8.). 38
