Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.2. A nyelvkérdés

A napóleoni háborúk országgyűlései (1807, 1808, 1811/12) sérelmi kérdésként kezelték a magyar nyelv ügyét. Előrelépés csupán annyiban történt, hogy 1808-ban a magyar színészet helyzete először szerepelt országos sérelemként, intézményesítése pedig első ízben került említésre együtt a Nemzeti Múzeum és a Tudós Társaság ügyével. 1811/12-ben hasonlóképpen együtt olvasható a sérelem „de lingua hungarica et Theatro Hungarica Nationali”. A nézetek polarizálódtak, 1808-ban a főrendek minden lehetséges érvet felhoztak a gyenge pontnak tekintett színházügy ellenében: hivatkoztak arra, hogy színházi törvényt sehol Európában nem alkottak; elpuhultságra szoktató, „ázsiai találmány”-nak (!) nevezték a játékszínt; igyekeztek szembeállítani az iskolákat a színházzal, és még az is elhangzott a felsőtáblán, hogy „meg-itéltetjük magunkat, ha a’ nemzeti Magyar öltözetet alakos Jádzókra adjuk...”114

Noha nyelvi és/vagy színházi törvény nem született, 1812-re néhány sajátossága a nyelvi vitáknak markánsan kirajzolódott:

— a horvát és a felvidéki megyék követeinek diétáról diétára erősödő ellenállása a magyar nyelv ellen és állásfoglalásuk a latin megőrzése érdekében egyértelműen a múltba utalta a „hungarus”-tudatot, s ezzel számolni lehetett a vegyes lakosságú vármegyékben, így Pest-Pilis-Soltban is;

— a nyelvkérdés polémiái körvonalazták a nemzeti alapintézmény-rendszert (tudományos akadémia, nemzeti múzeum, könyvtár és színház), és ezek megalapozása 1812 és 1825 között, az országgyűlések, a törvényalkotás szüneteltetése idején is folytatódhatott: a Marczibányi-alapítvány, a színházépítések, a lapalapítások, az írói társaságok révén;

— a Magyar Nemzeti Múzeum építésére a rendek az 1807. évi országgyűlésen a hadiadó minden forintja után egy garast ajánlottak. A „Nemzeti Cultura Fun- dussá”-ra tett subsidiummal megkezdődött egy új folyamat: a kulturális célú közteherviselés."5

Amikor újraindult az országgyűlési politizálás, Pest vármegye követutasítása már ezt a megváltozott helyzetet tükrözte: amíg a kormányszéki ügyintézés és az alsó fokú oktatás terén az 1807-ben elejtett fonalat vette fel ismét, a „nemzeti cultura” vonatkozásában az intézményrendszer fontosságát hangsúlyozta „egy jól elrendelt theatrum” megalapításában, a Nemzeti Múzeum törvényi szabályozásával, idekapcsolva egyszersmind a magyar tisztképzés ügyét, a Ludovicaeum Pestre telepítésével (a két utóbbi ügyet összekapcsolni szándékoztak).116 A követeknek — ezúttal Péchy Imre táblabíró és Fejérváry József főjegyző — az 1790-ben meghatározott elvek szerint heti jelentést kellett írniok (a gyakorlatban ez a viták intenzitásának megfelelően módosult), váratlan helyzetben pedig rendkívüli, kiegészítő utasí1.2.3. A reformországgyűlések nyelvi vitái és Pest vármegye

114 MOGY 1808, 321-323.; MOGY 1811-1812,1. 334-335.; BAYER 1900, 196-209.; SZEKFŰ 1926,290-316.

115 A hadiadóval együtt szedett összegekre 1. PML, IV. 23-b/2. PPS Vm. adószed. ir., 42. kötet, számadások 1807-1809, № 22. (A forrásra Rádyné dr. Rácz Katalin hívta fel a figyelmemet, amelyért ezúton is köszönet illeti.) A beszedett összeg felét a megye a színtársulat segélyezésére fordította, vö. 2528/1810. (okt. 2.) kgy. sz.-mal!

116 Közölte GALGÓCZY 1876, I. 126-135., a kultúrára vonatkozó 10. pont: GALGÓCZY 1876, I. 129.

36