Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.2. A nyelvkérdés

őrizni. Hogy tudatos volt a vármegyei vezetés döntése, nemcsak és nem is elsősorban az alispáni megjegyzés bizonyítja, hanem az, hogy Kalocsáról felkérették az ott visz- szavonultan élő, ex-jezsuita történetírót, Katona Istvánt is, aki rövid időre (1806. júliusának végén, augusztus elején) szintén részt vett a küldöttség munkájában.97 A megyei bizottságban a merészebb neológja is képviselve volt, Balogh István váci kanonok személyében, aki szótárkézirattal érkezett és késhegyig menő szócsatákat vívott Révaival. (Ferenczy furcsálkodva írta Horvátnak, hogy a ’ virtus’-t, azaz a nemesi világszemlélet egyik kulcsszavát Balogh ’erény’-nyé kívánta magyarosítani.)98 Egyik polémiájukat szintén Ferenczy örökítette meg: Balogh szerint a szakterminológiához nem szükséges grammatikus, amire Révai úgy vágott vissza, hogy teológus nem kell, akiből amúgyis van éppen elég, míg grammatikus csak ő maga.99 100 Ferenczy 1806. december 4-i levelében jelezte barátjának, hogy: „Ma végezte ell az öreg [ti. Révai] a’ Pest Vármegyének szótárját.”'00

Az elmondottak alapján érthető, hogy a tiszti szótár második, javított kiadása — amelyet Szentkirályi László alispán az 1807. március 5-i közgyűlésen terjesztett elő és a kinyomtatási felhatalmazás alapján Ottlik Dániel az április 21-i közgyűlésen már be is mutatott101 — visszalépést mutat a neologizmusok számát és merészségét tekintve az előző évei, első változathoz képest. Példának mindjárt a kötet címét idézhetjük. A magyarítandó megnevezés: Stili Curialis Termini Proprii. A vármegye első javaslata a stílusra, (amely a latin eredetiben egyszerre jelentett íróeszközt és — átvitt értelemben — írásmódot is) a ma már ismeretlen estei lett volna. A szótárrészben is így: „írásmódja — Estély.” Révai metaforikus megoldást javallott, a latin eredeti kettős jelentésében: „Tisztbeli Toll”, de elfogadta az „írás módja” változatot is. A szótár címe végül ennek megfelelően alakult és mind a két kiadásban azonos lett: A ’ Tisztbeli írás Módjának saját szavai. (Az estely 1807-ben már a szótárrészből is kimaradt.)102 De idézhetjük az 1.2.1. alfejezetben többször emlegetett rutineljárásról, az ügyvéd meghatalmazásáról és ennek bejelentéséről kiadott bizonyságlevél elnevezését is. Latin neve: Litterae pro curatoriae. Az 1806-os kiadásban a ma elfogadott, akkor neologiz- musnak számító „ügyészt valló levél” volt a magyarításra tett javaslat, ami 1807-re a hagyományosabb „prókátort valló levél”-re változott.

1806-ban ért tetőpontjára az ún. ipszilon-háború Révai és Verseghy között, a helyesírás etimologikus (jottista) és fonetikus (ipszilonista) alapelvei körül.103 Révai megyei kapcsolata révén Pest vármegye is állást foglalt a vitában, hiszen „Georch nyilván [= nyilvánosan] declamált, hogy ő mindennekben, a’ miket Révai tanít, meg vagyon győződve. Révait mind az igékben, mind a suffixumokban [= a toldalékok használatában] fogja követni.”104 (Az ikes igék használata és a toldalékolás helyesírása volt a vita két fő terepe; Georch Illés, a ráckevei királyi uradalom ekkortájt hivatal97 HORVÁT 1914, 203. (az 1806. aug. 1-jei és 2-dikai bejegyzés).

98 HORVÁT-FERENCZY 1990, 48. (1806. dec. 4-i levél). Balogh Istvánra 1. CHOBOT 1915-1917, II. 686. Szerepelt Vas Gereben A nemzet napszámosai (Pest 1857) c. regényében is.

99 HORVÁT-FERENCZY 1990, 55. (1806. dec. 18-i levél).

100 HORVÁT-FERENCZY 1990, 48.

101 PML, IV. 3-c/l. PPS Vm. Kgy. ir. 520. és 954/1807., vö. VISZOTA 1905, 210-211.

102 VISZOTA 1905, 196-198.

103 A vita dokumentumai legutóbb: PENNAHÁBORÚK 1980, 207-393.

104 HORVÁT-FERENCZY 1990, 55. (Ferenczy 1806. dec. 18-i levelében).

33