Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.2. A nyelvkérdés
ba lépő új ügyésze pedig éppen megjelenő háromkötetes szakmunkája, a Honnyi törvény okán — megjelent Pozsonyban és Pesten, 1804 és 1809 között — elsőrendű jogi tekintélynek számított, ezért kapott meghívást a szótárbizottságba is.) Az 1807. évi országgyűlésre a vármegye Szentkirályi Lászlót és Ottlik Dánielt küldte követül, így a tiszti szótár ügye az egyik kerületi ülésen újra felvetődhetett. A kiküldött, immár országos deputáció a Pest vármegyei szótárat vette alapul és a vármegye követeire bízta, hogy a következő diétára készítsenek tökéletesített változatot.105 Az országos Deputatio által készített Szó Tár elkészült, ám Pest vármegye levéltárában archivált példányára máig nem sikerült rátalálni. A régebbi szakirodalom szerzői közül Bakos Gábor jogtörténész úgy vélte, az 1807. évi második változatot ért bírálatok és az újabb átdolgozások kedvetlenítették el Pest vármegyét — olyannyira, hogy az országgyűlés befejezése tulajdonképpen csak ürügyül szolgált az ügy elsüly- lyesztéséhez; Viszota Gyula az idők és körülmények kedvezőtlenebbre fordulásával magyarázta a tiszti szótár kurta-furcsa befejezését.106 Gáldi László — szótártörténeti áttekintésében — viszont okkal figyelmeztetett arra, hogy a tiszti szótár igénye és kísérletei ezentúl szinte folyamatosan napirenden tartották a szakszótárak ügyét, mint a polgárosodó irodalmi élet egyik létfeltételét. О a közvetlen folytatást az 1.4. alfejezetben részletesen tárgyalandó Marczibányi-alapítvány 1817. évi három pályakérdésében vélte megtalálni, amelyek „egy tökéletes Magyar Szókönyv (Lexicon)” elkészítését célozták és mérlegre tétették a pályázóval a Révai-hagyományt is, amennyiben részkérdésként megjelölték a régi magyar nyelv, a dialektusok felhasználásának lehetőségét és mértékét is. A két díjnyertes művet gr. Teleki József és Verseghy Ferenc készítette. Míg az előbbi a magyar íróktól is tervezett szó- és szólásgyűjtést, név szerint említve Pázmány Pétert, Gyöngyösi Jánost, Zrínyi Miklóst, Faludi Ferencet, Virág Benedeket, Kisfaludy Sándort, Csokonai Vitéz Mihályt és Berzsenyi Dánielt, addig Verseghy egy kétnyelvű szótár honosítása mellett kardoskodott.107 A Pest megyei tiszti szótár jelentőségéről és hatásáról ez eddigi szakirodalmat két vonatkozásban szeretnénk kiegészíteni. Az egyik a nádor szerepére vonatkozik. Kazinczy Ferenc, amikor 1808-ban, bécsi útján, Pesten is időzött, találkozott híveivel és eszmei tanítványaival. Flazatérve, keltezés nélküli levélben tájékoztatta barátját, gr. Dessewffy Józsefet a Pesten hallott hírekről és álhírekről, amelyeknek forrása vélhetően Horvát István volt: „Mind Pesten, mind Bécsben azt hiszik, hogy a’ Palatinus tet- te-fel a’ hírt, még pedig ellenkező czéllal mint a’ mit én és Te ’s Prónay óhajt. Tübingába a’ 100 arany együtt küldetett-ki egy pályaírással, melly nyelvünknek elfojtását vette czélul. Nem rettensz e el ettől? Vártad volna e ezt? Úgy mondják, hogy midőn arról volt szó, hogy a’ felkelendő sereg ne német, hanem Magyar nyelven execiroztassék, a’ Palatinus azt mondta, hogy ha nem németül kell execiroztatnia, tótul kell, mert az a’ többség nyelve.”108 A tiszti szótárak országos, egyeztető konferenciáját 1806-ban tiltó nádorról a kortársak (Kazinczy is) két évvel később el tudták 105 106 107 108 PML, IV. 3-c/l. PPS Vm. Kgy. ír. 376/1808., idézi VISZOTA 1905, 233. BAKOS 1880, 30-32., illetve VISZOTA 1905, 234. A témánkhoz közvetlenül nem kapcsolódó pályamüvekre I. Gáldi László összehasonlító elemzését: GÁLDI 1957, 342-350. és 411^115. KazLev Vili. 160. és 633. A levél „eltűnését” az irodalmi köztudatból az okozhatta, hogy kiadója, Váczy János tévesen datálta 1810-re és a VIII. kötetbe helyezte, holott 1808-as és az V. kötetben lenne a helye. 34
