Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

4. Az irodalmi élet metamorfózisa (1849-1867) - 4.3. Kelmeiség vagy epigonizmus?

nachlíra feléledésétől. A Poétái recept első és negyedik, utolsó strófája mindkét lehetőséget egyforma gúnnyal tűzte tollhegyre:

Gyöngy, harmat, liliom, szellő, nyár, villám,

Hajnal, korom, szélvész, hattyú, rózsa, hullám,

Délibáb, menny, pokol...ha mind egybevészed:

Recipe — és megvan a magyar költészet (...)

S ha ez mind nem elég: bundára hasalván Pislants a leányra egy laposat csalfán;

Fújad a tilinkót szedtevettés szájjal,

S kenje meg Apolló fürteidet...

(Kiemelések az eredetiben. — K. F.)74

Amikor pedig — már saját lapja, a Szépirodalmi Figyelő hasábjain — a kecskeméti költőtanár, Bulcsu Károly 1850 és 1860 között írt verseinek kötetét bírálta, a béklyózó Petőfi-hatás felemlítése kapcsán értékelte ugyan Bulcsu rímbe szedett állásfoglalását ez ellen, de nem késett leszögezni azt sem, hogy a költő ez elől a magyar líra korábbi szakaszaiba hátrált, amikor valamiféle egyensúlyra törekedett a „józan tanirány” és a korai romantika érzékfölötti hajlama, ábrándossága között.75

Az alcímben feltett kérdésre tehát a Pest megyei költők vonatkozásában az epigo- nizmus a helyes, pontosabb felelet. Sajátosságait a kecskeméti születésű Losonczy László Költeményei (I. kötet: Pest 1853, П. kötet: uo. 1857) és a fentebb említett Bulcsu Károly Költeményei 1850-1860 (Kecskemét 1860) alapján írhatjuk körül.76

Az idősebb Losonczy 1812-ben született Kecskeméten; mint említettük, 1849 és 1853 között a kecskeméti kollégiumban, 1853 és 1870 között Nagykőrösön tanított. A Felvidékről ideszármazott Bulcsu 1855-től 1865-ig volt Kecskeméten a poétika professzora. Hivatásuknál fogva mindketten művelték az „alkalmazott literatúra” műfajait: Losonczy búcsúztatói, gyász- és sírversei a Kesergő lant c. kötetben (Kecskemét 1879), Bulcsu gyász- és sírbeszédei — amint azt más vonatkozásban említettük — posztumusz Debrecenben jelentek meg 1871-ben, a Papidolgozatok gyászesetekre c. sorozat 14. füzeteként. Kötetük élén mindketten visszatértek az irodalmi klientúra gyakorlatához. Losonczy gr. Zichy Lászlóné gr. Széchenyi Máriának; Bulcsu az ő általa nevelt gr. Teleki Sándor feleségének, gr. Teleki Jozefának, „a magyar nemzeti irodalom és művelődés buzgó pártfogójának” ajánlotta műveit, sőt az utóbbihoz 1860. december 1 -jei kelettel köszöntőverset is illesztett a költemények elé. (Az Arany Jánostól méltán kárhoztatott „Teleki = tele ki” szójátékkal végezve azt be...) Elismerve a forradalomban nem kompromittálódott magyar arisztokrácia átmentő-pártoló szerepét — és nyilván a kötetek megjelenéséhez is nyújtott anyagi támogatást — a kultúra javára az 1850-es években.

74 AJÖM I. 169. és 461.

75 AJÖM XV. 107-121.

76 Vö. OROSZ 1990, 46. Losonczyt hasonlóan minősítette már SZINNYEI 1939,1. 95.

320