Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.2. A nyelvkérdés
niel és Kandó József táblabírókat bízták meg.88 A vármegyék állásfoglalásai és közölt intézkedései gyorsan szaporodtak: amíg az említett, május 21-i közgyűlés négy, az augusztus 27-i már 26 napirendi pontot szentelt a kérdésnek, amihez a december 2-di- kai újabb 12-vel járult.89 A vármegyék azonban nem csupán észrevételeiket közölték, hanem szótárvizsgáló deputációkat vagy aldeputációkat küldtek ki (Bihar, Gömör, Hont, Nógrád, Szabolcs, Moson, Esztergom, Bereg, Ugocsa, Ung, Csanád, Krassó, Szatmár, Bács, Baranya, Máramaros, Abaúj, Somogy), és készek voltak ezeket kirendelni a pesti tanácskozásra is. Hogy ez az új, az országgyűlési sérelmek kultúrpolitikáján túllépő forma milyen lázas igyekezetét válthatott ki, azt jól mutatja Kazinczy Ferenc 1806. július 24-i levele Nagy Gábornak Debrecenbe, amelyben még a felvilágosodás nyelvprogramja elindítójának, az immár „bihari remeté”-nek kéziratos anyagát is hasznosítani igyekezett: „Bessenyeinek a’ Pakétáját is hadd hozza, és kivált képpen azokat, a’ mik szükségesek a’ Pest Vármegyei által felbuzdított Magyarságra. — Hallom Péchy Imre Úr valami brochürt nyomtattatta. Közölje velem az Úr. Vissza küldök mindent, csak hogy megkaphassam. A’ Szrógh Munkáján és a’ Bihar Vármegyei Determination kivül semmit még e’ részben nem láttam. Pedig hasznát akarnám venni a’ Pesten tartandó Concursusig.” (Az anyagok megküldését Kazinczy július 28-án és augusztus 4-dikén újabb levélben sürgette meg.)90 A széphalmi irodalmi vezér még nem tudhatta, hogy a terminológia szótári egyeztetésére hivatott konferencia nem jön létre: a nádor előbb, júliusban ,,a’ Vármegyék Deputátussainak Pesten leendő egyben gyűjtettéseket, felesleg valónak találván”, közölte Pest vármegyével, „hogy a’ feltett czélt Corresponden- tiák által-is lehessen el-émi.” A július 18-i közgyűlés ezt köriratban tudatta a vármegyék alispánjaival. Mivel azonban más intézkedést nem tett, a nádor most már tiltás formájában ismételte meg felszólítását (ezt az augusztus 26-i közgyűlés tárgyalta).91 Noha a „Qui habet tempus, habet vitam” elve alapján a nádornak sikerült a nyelvkérdést a sérelmi politika terére visszavinnie (Hont, Csongrád már ekkor elhatározta a nyelvkérdés e részterületének felvételét a következő országgyűlés követutasításába), a munka a júliusi körlevél után is folytatódott a nem tiltott levelezés formájában. A szótárvizsgáló vármegyei kiküldöttségek fennmaradtak, és sokhelyütt a Magyar Tudományos Akadémia eszméjéhez kapcsolódtak (Gömör, Bereg, Moson, Csongrád, Sopron, Krassó, Nyitra). 1806 a szótárkiadás nagy éve lett: Szirmay Antal Kassán, a Kazinczytól is említett borsodi Szrogh Sámuel Pesten, az aradi Perecsényi Nagy László Nagyváradon adta ki glosszáriumát. Zala vármegye szótármunkáit Kisfaludy Sándor irányította, Verseghy Ferenc nyelvészeti segítségével; Veszprém vármegye Pápay Sámuel szaktudását vette igénybe; Gömör vármegye észrevételeit a pesti próbakötetre Cházár András készítette. 1807-re marad Baranya vármegye tiszti szótárának és a zalai gyűjteménynek kiadása, utóbbit az ottani közgyűlés 1807. január 16-án hagyta jóvá.92 88 VISZOTA 1905, 196. és 204-205. (Az utóbbi helyen a vármegyék állásfoglalásainak áttekintése.) 89 PML, IV. 3-c/l. PPS Vm. Kgy. ir. 885-888/1806. (máj. 21.); 1612-1637/1806. (aug. 27.); 2363-2374/1806. (dec. 2.). 90 KazLevIV. 232., 241., 251. 91 PML, IV. 3-c/l. PPS Vm. Kgy. ir. 1339. és 1607/1806. 92 VISZOTA 1905, 205-206., 212-232. és GÁLDI 1957, 226-232. (Külön fejezete foglalkozik a tiszti szótárakkal.) Kisfaludy Sándor szerepére 1. KISFALUDY 1893, Vili. 144-148. és 669-683. (maga a szótár). 31
