Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
4. Az irodalmi élet metamorfózisa (1849-1867) - 4.2. Műhelyek és műfajok
peare-kiadás támogatója.45 Költőnőt, Tóth Kálmán testvérét búcsúztatta a Kempelen Ríza sírkövére (1858); a felkérő személy ezúttal a férj, Kempelen Győző jászberényi gimnáziumi tanár volt.46 Névnap, újév, disznótor, látogatás — ezek az alkalmai Arany János idevágó verseinek az „alkalmazott literatúra” körében. Nemcsak az alkalmak azonosak a századelő és a reformkor férfitársaságainak együttlétével, és nem csupán az említendő, hogy Arany már 1848 előtt is írt hasonlókat, hanem magukban a szövegekben is több utalás található a hagyomány tudatos továbbéltetésére, amely ily módon az abszolutizmuskori megőrző tendencia része lett. A Köszöntő vers Szász Károlynak (az 1852. január 28-i névnapra készült) mottója A csökmői sárkányhúzás két sora.47 Mészöly Gedeon már 1932-ben emlékeztetett arra, hogy az Alkalmatosságra írott versek és az epilógu- sul-magyarázatul szolgáló A malac búcsúztatása számára Mátyási József népszerű, sokáig Csokonai művének tartott verse, A gúnár búcsúzása szolgált mintául.48 A Szilágyi Sándor rendezte disznótorra készült költeményben ugyanakkor a halotti búcsúztató vállalt paródiáját írta meg, „...az ő első és utolsó malacának végső tisztességtételét nagy és fényes gyülekezet jelenlétében...” A művek következő rétegét képezik azok a versek, amelyekben a helyi ihletés kétségkívül megállapítható. A Nagykőrösön és környékén tett séták, a nagy találkozások emlékét őrzi Arany költeményei közül a Temetőben, Az elhagyott lak, A pusztai fűz, az Ősz végén, A puszta rémei (valamennyi az itt töltött első teljes évből, 1852-ből), A tetétleni halmon (1855. április), A vén gulyás és A vén gulyás temetése (1855. május). És persze, ezenfelül létezett „a túlérző fájvirág” (Arany nevezte így magát 1857 júniusában, a Balzsamcsepp c. versben) legbelső költői köre, az első balladakorszak és a nagyepikai kísérletek világa. Ez természetesen csak az életkörülmények szintjén lokalizálható, mint ahogyan Obernyik Károly Kecskeméten írott Khelonisz (1854) c. antik témájú példázat-drámájának sincs köze a városhoz, és ugyanez áll már befejezetlenül maradt Brankovics Györgyé re, amelyen szintén dolgozott itt.49 A helyhez nem köthető alkotások szintjén megnőtt a fordítások szerepe és jelentősége. A 4.1. alfejezet végén említett fordítottak és fordítók névsorát itt egészítsük ki Ács Zsigmonddal, akinek A velencei kalmárbó\ készített átültetése a Horváth Döme szerkesztette Újabb színműtár 4. füzeteként, majd — Arany javításaival — 1864-ben jelent meg újra, ezúttal már a Kisfaludy Társaság égisze alatt, a hajdani tanártárs, Tömöri Anasztáz pénzén. (A fordító ekkor már foktői református lelkészként élt és dolgozott.)50 Ács 1858-ra elkészült a Hamlet és a Sok zaj semmiért fordításával is — az előbbi elveszett-vagy lappang, az utóbbi csak 1886-ban jelent meg. Ehhez hozzátehetjük, hogy 1855-ben az Új Magyar Múzeumban megjelent a II. Richárd mutatványa (I. fel45 AJÖM VI. 29.; VADNAI 1895, 34^48.; BAYER 1909,1. 82-123. 46 AJÖM I. 281. 47 A megtörtént esetre épülő, feltehetően Szívós Mihály berekböszörményi jegyző írta, igen népszerű versezet szövegét 1. BÁN-JULOW 1964, 106-110. és 248-251. 48 AJÖM VI. 25-27.; MÉSZÖLY 1931, 241-245. Kovács Sándor Iván a Szász Károly-köszöntő mellett a Névnapi köszöntő Mentovich Ferencnek és a iMtogató-jegy c. verseket vette fel mint „mesterkedő hagyomány”-t kötetébe: MESTERKEDŐK, 533-537. 49 Vö. OROSZ 1990, 45. 50 Arany bírálata: AJÖM XIII. 343-363. Vö. még BAYER 1909, II. 134-140. 314
