Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

4. Az irodalmi élet metamorfózisa (1849-1867) - 4.2. Műhelyek és műfajok

vetkező „független nyugalom” esélyei fölöttébb korlátozottak lévén) az elsőrendű alkotók is. A nemzeti irodalom szempontjából legjelentősebb ilyen műhely a nagykőrösi gimnázium tanári kara volt (egyszersmind — Arany János révén — a legjobban dokumentált esettanulmány is).40 A Pesthez közeli szolgálati hely mellett ezzel érvelt már idézett levelében Mentovich Ferenc is, aki — párhuzamosan a református egyháztanács hivatalos meghívásával — magánúton szintén invitálta a költőt: „A mi szellemi életet illeti, igaz hogy itt Kőrösön kevés élvezetre számíthat az ember, de ezen segítünk az által, hogy alkotunk mi tanárok egymásközt egy bizalmas kört, melly sok hiányt fog pótolni...”41 Az igazán magányos műhelyből, a hanvai parókiáról nézve Tompa Mihály számára ez volt maga az irodalmi nyilvánosság. A tanári pálya kedvetlenségéről író Aranynak éppen az értelmiségi közeg fontosságát hangsúlyozta, 1852. február 5-i levelében: „Azt írod Jancsi! hogy nem jársz senkihez és hozzád sem jár senki! Különös hát Warga Szász Mentovics nem ott laknak-e csak nem vagytok oly- lyan vadállatok, hogy egymással ne társalogjatok, no meg Obemyik is nem ott van-e? hiszen még sokan is vagytok egy helyen.”42

A tanítást 1851. november 10-én elkezdett Arany 1860. szeptember 20-án adta be lemondását az egyháztanácsnak: közben eltelt csaknem kilenc esztendő és nyolc tanév alatt heti 16-17 órában tanított magyar nyelv és irodalmat, görögöt és latint, ellátott osztálytanári funkciót, kéthetente kijavított 120-140 házi dolgozatot (saját számítása szerint 25-30 órányi munkával), végezte a tantervi adminisztrációs, ráháruló feladatokat.

Arany beilleszkedését elősegíthette, hogy maga is az elsőgenerációs mezővárosi értelmiséghez tartozott; annak magán-összejövetelihez, sőt stílusához idomulni tudott. Noha neki nem volt kötelessége, a szó munkaköri értelmében, alkalmi versek írása, a nagykőrösi évek alatt szép számmal készültek ilyenek; ezeket azonban nem vette fel köteteibe. (A kritikai kiadás is kiemelte őket Arany verseinek időrendjéből.)43

A sírversek között akadt „megrendelt” (Knócz József ügyvéd, budai polgár és Knócz László cs. kir. pénzügyi biztos hasonnevű fia sírjára, 1856 és 1857), rokoni feladat (Bartos Gábor sírkövére, 1856), nagykőrösi szomszédja emlékét megörökítő, az özvegy felkérésére írt emlékvers (Kupái Kovács Mihály sírjára, 1860), sőt később is készített ilyet nagykőrösi orvosa, Károlyi Sámuel (1862) és Bordács Dániel nagykőrösi ügyvéd (1865) emlékére. Irodalmi érdekű eseményhez három ilyen műve köthető. 1853. június 17-én elhunyt a tanártárs-jóbarát, Szász Károly felesége, Polyxena; Iduna néven maga is költő. A halotti imát fölötte Csikay Imre vallástanár mondta; a nyolcsoros sírvers 1-4. sora Arany János, míg az 5-8. a gyászoló férj tollából származott.44 1854. december 25-i dátumot visel a Baranovszky Miklós hamvaira: tanártársa, a Szász Károly helyébe lépett Tömöri (Theodorovics) Anasztáz nagybátyjának sírkövére készült. Tömöri e tetemes örökség révén lett — immár gazdag megyebéli föld- birtokosként — a magyar irodalom mecénása, többek között a teljes magyar ShakesJ0 Főleg ÁDÁM-JOÓ 1896, 199-218. és BENKÓ 1897, passim.

41 AJÖMXV. 391.

42 AJÖM XVI. 24.

43 AJÖM VI. Nem egészen érthető, miért emelte ki ezeket és csak ezeket a sajtó alá rendező a nagykőrösi termésből.

44 BENKÓ 1897, 58. és AJÖM VI. 28.

313